Február
20
kedd
„Sosem próbáltam isteni személyt festeni, mivel ami isteni, azt az ember nem képes megfesteni. Én az emberi alakban megjelent Istent akartam ábrázolni." 1844. február 20-án született Munkácsy Mihály, az első világhírű magyar festő, a magyar nemzeti festészet egyik megteremtője.
A kis csoport lázas izgalommal várta, hogy most éppen milyen utasítást ad majd a nagyszakállú mester. Nem sokat tudtak róla, de az minden megnyilvánulásából látszódott, hogy a tökéletesnél nem adja alább. Pilátus is megérkezett már, szó nélkül tudta a dolgát, elfoglalta a „törvénytevő széket”. A Názáreti eközben a sarokból figyelte az eseményeket. Sejtette, hogy mi fog történni, ismerte a sorsát, de még így is összeszorult a gyomra. Előlépett. A papi méltóságok kérésre összesúgtak, Kajafás vádlón lendítette karját a fehér ruhás alak felé, miközben valaki elkiabálta magát a tömegből, hogy „istenkáromló”. De Suse márki fényképezőgépe ekkor exponált az 1879-es párizsi „festő castingon”. A Megváltónak, Cesare Leonardinak és a jelenetben szintén részt vevő Nikola Demariónak is jól jött az a kis fizetség, amit aznap kaptak Munkácsy Mihálytól, aki a Krisztus Pilátus előtt című képére készült.
Az 1844. február 20-án született festő rendkívüli precizitásáról volt ismert. Mielőtt hozzáfogott volna választott témájához, feltérképezte a szóba jöhető, hasonló alkotásokat (legyenek azok festmények vagy akár szobrok), hosszan tanulmányozta a karaktereket, irodalmi művekben keresett inspirációt. Az utcákat róva alaposan megfigyelte a vele szembejövőket, a francia fővárosban sétálva például megjegyezte, hogy „felséges zsidókat” találhat az ember, ha nyitott szemmel jár. Egyeseket invitált is műtermébe, vázlatokat készített a kiszemeltekről, és a kompozícióba merevített hús-vér szereplőket olykor le is fényképeztette.
A „modellkölcsönzés”, a kellékek beszerzése már akkoriban sem volt olcsó, a karrierje elején szinte fizikai fájdalmat okozott ilyen mélyen a zsebbe nyúlni. „Eddig az előkészületekkel voltam elfoglalva, tanulmányokat festettem külön minden figurához, kartont rajzoltam, skiccet csináltam stb. Mindezt roppant költséggel, amit képzelhet Ligeti úr, ha megmondom, hogy a modellek naponta 2 forintba kerültek és kerülnek most is a kép festésénél.” A vak John Miltont ábrázoló mű nemzetközi sikere után már nem kellett akkora lélegzetvételt vennie, amikor a pénztárcáját kereste.
A Krisztus-trilógia első darabjánál a legnagyobb fejtörést maga a főszereplő, Jézus okozta. Feleségének címzett egyik levelében azt írta, hogy „sokszor gondolok Krisztusomra. Azért gondolok rá, mert nem lehet tőle szabadulnom, mint egy felöltőtől, melyet levetünk, ha melegünk van, és felvesszük egy félórával később.” A trilógia második festményéhez is vázlatokat készített és ismét csak Jézussal kellett megbirkóznia. Maga oldotta meg a feladatot. Meztelenre vetkőzött, fellépett a keresztre és széttárta a karjait, amiket a csuklóinál a fához kötöztek. De Suse márki akkor is jelen volt.
A Golgota 1884-re készült el.