Alkotók:
Fridrich László, Kőhalmy Nóra
Emlékhelyekkel kapcsolatban fontos kérdés, hogy hogyan lehet a megjelölni kívánt helytől akár térben (és akár időben) távol lévő eseményeknek az adott helyszínre vonatkozó aktualitását és annak a hely jelenlegi életébe való bekapcsolódását megtalálni, megerősíteni. Határainkon túl nyugvó magyarok emlékhelyére kiírt pályázat esetében annak ellenére, hogy szinte minden honfitársunk érintett, a sorsok sokfélesége, a történelmi távlat, valamint a téri távolság miatt nehézséget jelent ez a személyesség, a jelenlét érzésének megtalálása. Olyan magyaroknak tervezünk emléket állítani a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, akik nincsenek itt, sőt országunk területén sincsenek eltemetve. Ezért volt inspiráló a tervezés során a „láthatatlanság” fogalma, mely a sok más emlék mellett nem egy újabb vizuális jelben nyilvánulna meg, hanem inkább az emlékhelyet előhívó erőket, a közösséget összetartó energiákat lenne képes valamilyen módon megjeleníteni.
Fridrich László
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Építészmérnöki karán végzett. Legfontosabb munkái között eklektikus bérházak és villalakások átalakítása, egy mezőgazdasági tanműhely, a gyöngyösi Szent Bertalan Plébánia vagy a kisgyaláni római katolikus templom felújítása szerepel.
Kőhalmy Nóra
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Építészmérnöki Karán végzett. DLA-mesterképzésát a BME Építőművészeti Doktori Iskola, Középülettervezési Tanszékén végzi. Számos ötlet és tervpályázat előkelő helyezettje, mint például a Nemzeti összetartozás emlékművének,a zebegényi képzőművészeti alkozóházénak, vagy Székesfehérvár történeti központjának.
Részletes bírálat:
A pályamű egyedisége, hogy a határainkon túl nyugvó magyarokról való emlékezést képes a 29-es parcella adottságaival szintetizálni. Az egyetlen pályamű, amely szorosan és szervesen kapcsolódik a tervezési helyszínhez szellemi és fizikai értelemben egyaránt. Olyan utakat fedez fel a területen, melyek ma már csak töredezetten, alig-alig észlelhetőek, vonalvezetésüket már nem az út, hanem az utat kísérő fasor, mint az út öröksége rajzolja fel. A pályamű azokat az energiákat igyekszik az emlékhely elkészítése során előhívni, az emlékhelyen megjeleníteni, melyek láthatatlanul, de annál nagyobb erőkkel tartják egyben a magyarság közösségét: átgondolt koncepciójában tisztázza, hogy szinte minden honfitársunk érintett, a sorsok sokfélesége, a történelmi távlat, valamint a téri távolság miatt mégis nehézséget jelent a személyesség, a jelenlét érzésének megtalálása. A töredezett állapotban lévő, a természeti erők által erodálódott útdarabokat egy testnek látja, igazolja ezzel az elemi vágyat, mely az összetartozás iránt mindannyiunkban ébred: olyan emberi késztetés ez, amely az egység, a repedésmentesség hiányában is képes, sőt abban képes igazán megjelenni.
A pályamű tervezői az egykori utat jelölő fasor mellé utat terveznek, melyet a temető felhagyott területén lévő beazonosíthatatlan sírkövek törmelékeiből építenének fel. Ezeknek a sírköveknek a felkutatása és az út elkészítése egyfajta rendrakási munkafolyamatot feltételez, a tervezett út a ma már csak töredékesen ismert múlt leltára. Az egymás mellé helyezett, feltehetően egymáshoz csiszolt kődarabokat Hamvas Béla Öt géniusz című írásának szemelvényei fogják össze az úttest oldalán. A kézzel vésett egymás melletti betűk a végigjárás során egyesülnek szöveggé: az egységre törekvő, összetartozás iránti vágy beteljesülése a megtett út általi befogadás során léphet fel.
A koncepció szépségéhez képest a terv részleteiben sajnos vitathatóvá válik. Olyan megkérdőjelezhető részletek merülnek fel, amelyek az emlékút dramaturgiáját elbizonytalanítják. Kérdéses, hogy a szöveg miért az út oldalfalára került elhelyezésre: ha tervezők a szemelvényeket a meglévő sírkövek felől szeretnék olvashatóvá tenni, akkor az út szerepe elbizonytalanodik, ezen kívül további dilemmákat ébreszt az út végpontja, annak pontos helye és szerepe. A világító LED-csík a koncepció és a megvalósítás folyamatának szellemiségéhez képest – az újrahasznált kövek történelmi időtávlatában is – idegen, pillanatnyi és múlékony divatelemnek tűnik.
A pályamű szellemiségét kifinomult grafikája, az átélhetőséget segítő finom gipszmodellje, és igényes minőségű leírása elegánsan adja át. A pályamű tervezői sajátos látásmóddal keresik a kapcsolódási lehetőségeket a közösségi és a személyes emlékezet megélésére itt, a Fiumei úti sírkertben. Gondolati gazdagsága, egyedi megközelítésmódja, igényes előadásmódja miatt a Bíráló Bizottság a pályaművet megvételben részesítette.