Alkotók:
Perényi Flóra
A BME Építészmérnöki karán végzett, Madridban és Kolozsváron folytatta tanulmányait, jelenleg a BME Építőművészeti Doktori Iskolájának végzős hallgatója. Oktatási tevékenységeit az Urbanisztika Tanszéken, tervezési tevékenységeit jelenleg is gyakorolja.
Baranyi Judit 
Jelenleg a BME harmadéves hallgatója, korábban a NaN-art Rajztanoda és Grafikai Műhely növendéke volt. Hallgatói terveivel több építészeti kiállításon is részt vett.
Perényi Tamás
Ybl- és Pro Architectura-díjas építész. A BME Lakóépülettervezési Tanszékén dolgozik egyetemi docensként, 2004 és 2017 között tanszékvezetői beosztásban. Magánpraxist folytat.
Temesvári Bence
A BME Építészmérnöki Karának harmadéves hallgatója. Több kiállításon részt vett (Time Space Existence, Szentendre KÖZÉPen), építészeti pályázatokon többször díjazták munkáit.
Részletes bírálat:
A pályamű alapgondolata szerint a határokon túl nyugvó magyarok nem alkotnak pontosan definiálható közösséget, egyetlen közös, valláson, származáson, korszakokon túlmutató eleme a magyar nyelv. Koncepciójának központi eleme egy népballada. Lírai-epikus műfaja a középkorból származik, azóta alakul és formálódik, a pályamű tervezői szerint a magyar kultúra egyik ősformájának tekinthető. Különös üzenettel bír, hogy a Moldvából származó Szép fehér juhászka története nem csak a magyar, hanem a csángó és a román kultúrában is, eltérő ellenségképekkel ugyan, de fellelhető. A saját közelgő halálát megéneklő juhász az őt gyászolókhoz szól, üzenete határokat átívelően egyetemes. A pályamű bár a nyelvből indul ki, eszköztára egyetemes: a kerített tér archetípusából, a belépés és a kilépés élményéből, valamint a természet örökös megújulásából építkezik. A sírkert mauzóleumaival szándékoltan nem lép versenyre, kerüli a vertikalitást, pontszerű emlékmű helyett horizontálisan kiterjedt térélményben gondolkodik. A tervezett emlékhely a sírokon használatos elemekkel dolgozik: kővel és virággal. A választott növény a fürtös gyöngyike, mely a sírkertben már megtalálható, a virágmező tervezők leírása szerint az elhunytak sokaságára kíván utalni, de a fehér virágmező természeténél fogva személyes olvasatok szabad asszociációit is nyilvánvalóan megengedi. Bár a fürtös gyöngyike rövid ideig virágzik, és a rajzokon bemutatott állapot az év viszonylag kevés napján lenne látható, virágzása éppen változékonyságánál fogva kitüntetett esemény lehet: ünnep, amely már-már megkönnyebbült hangulatba emelheti az ide látogató emlékezőt. A szabálytalanul, mégis harmonikusan formált ovális mészkő keretben két kapu található, küszöbén „Határon innen, határon túl” felirattal. A magasított küszöbön való átkelés, a sajátos entitással bíró atmoszférába való belépés már önmagában is elegendő élmény lenne, a felirat kissé túlzóan didaktikussá, már-már teátrálissá teszi az enélkül is érthető, felirat nélkül is átélhető hangulatot. Szép gondolat, hogy a „határ” fogalma az országhatárokra való utalás mellett értelmezhető az élet határaként is, az abból való kilépés a végességgel szembesíti a látogatót. Mégis, kérdéses, hogy ennek a szűkszavú, minimális elem- és anyagszámmal dolgozó térnek kettő, vagy inkább egy bejárata kellene, hogy legyen. Amennyiben a tervezők átjáróként gondolnak a virágmezőre, szerencsés lett volna megtervezni az átjárás útvonalát, feltételezhető, hogy az elhunytakra utaló virágok százaira senki sem mer vagy akar rátaposni.
A magyar nyelv kulturális, szellemi és lelki összetartó erejéből kiinduló koncepciót, az egyetemes, archetípusokra szorítkozó emlékező teret, az igényes grafika által sejthető atmoszféra gondolatát a Bíráló Bizottság III. díjban részesítette.