Sajtószemle

Sokak emlékezetében a Fiumei úti sírkert egy ódon, bekerített mauzóleum-gyűjteményként él, ahol nagyjaink nyugszanak, és ahol megállt az idő. Meglepő módon még az építészszakma jeles gyakorlói között is általános az a vélemény, hogy a sírkertben nem szabad semmit csinálni, csak őrizni a sírokat, és évfordulók alkalmával letudni a kötelező tiszteletadást. A Nemzeti Örökség Intézeténél másképp gondolkodnak. Erről beszélgettünk az intézet főigazgatójával, Móczár Gáborral.

Kuli László: Emlékezetpedagógia. Ezt a kifejezést tőled hallottam először, és az évek során kézzelfogható és látható valósággá is vált számomra, amikor a Fiumei úti sírkertben láttam a diákcsoportokat, láttam a rendezvényeket. Ezen a ponton világossá vált, hogy a Nemzeti Örökség Intézete nem egy szürke hivatal, és a sírkert nem egy temető a sok közül, hanem valahogy szervesen kapcsolódik a társadalom mindennapjaihoz. Kérlek, mutasd be nekünk, hogy pontosan mi is a Nemzeti Emlékezetpedagógiai Program!

Móczár Gábor: Elöljáróban mindenképpen azt fontos tisztázni, hogy a Nemzeti Örökség Intézete a nemzeti emlékezetnek egy olyan, kormányzati rendszerhez kapcsolódó intézménye, amely a történelmi múlthoz tartozó épített örökséget próbálja nemcsak méltó állapotba hozni és megtartani, hanem az egyes helyszínek közötti együttműködést szervezni. A legfontosabb küldetésünk összekapcsolni ezeket a jelen és a jövő társadalmával. Ebben a tekintetben leginkább a Fiumei úti sírkertről ismernek minket, de mögötte csodálatos, misztikus épített környezetként ott van a Salgótarjáni utcai zsidó temető is, emellett hozzánk tartozik a sokak által ismert 301-es parcella és környezete is, amit hivatalosan Nemzeti Gyászparknak hívunk. Ezeken kívül nagyon fontos, hogy az a 6200 államilag védett sír, ami az ország közel 700 különböző temetkezési helyén található – a Nemzeti Sírkert hálózataként – szintén a mi felügyeletünk alá tartozik. A magyar állam nevében a NÖRI ezeket a sírokat tulajdonolja, és feladatunk a méltó megőrzésük, felújításuk, bemutatásuk. Ezeknek a temetkezési helyeknek az egységes megjelölése és digitális felülettel való összekötése is a társadalomhoz való kapcsolódást fűzi szorosabbra. Az országban jelenleg 21 nemzeti és 62 történelmi emlékhely található, és a Fiumei úti sírkertben, nemzeti emlékhelyként mi is fontos helyszínei vagyunk annak a jól megtervezett pedagógiai módszertannak, amelyet „emlékezetpedagógiának” hívunk. Határozott célunk, hogy a diákokat az iskolában felkészítve, aztán onnan kimozdítva, játékos tanulási módszerekkel, könnyed, élményszerű hatásokkal, érzelmi lenyomatokat kiváltó módon kössük össze nemzeti örökségünkkel. A programban a felső tagozatos és középiskolás, 12−18 éves korosztályt célozzuk meg, mert nekik már van elegendő háttértudásuk az emlékhelyek megismeréséhez, de még a közoktatásban tanulnak. A tanulók a köveket megfogva, a hely szellemét megérezve, a hősök lelkületét megértve olyan, nemzeti identitást erősítő élményeket élhetnek át, amelyeknek köszönhetően később is szívesen mennek vissza az emlékhelyekre, megosztják ezt az élményt barátaikkal, és amikor majd felnőttek lesznek, akkor családapaként, családanyaként ezeket a történelmi helyszíneket a saját gyerekeikkel is megismertetik. Ezt értjük mi tulajdonképpen „emlékezetpedagógia” alatt. Az emlékhelyek országos hálózatából nagyjából ötvenet – ahol megfelelő látogatófogadási infrastruktúra és múzeumpedagógiai tapasztalat is van – felkészítünk, és nagyon pontos, helyszínre szabott módszertannal ezeket beemeljük az emlékezetpedagógiai rendszerbe. A tesztprogramjaink és a jelenleg futó köztes programok eredményeit összesítve szeretnénk kormányzati forráshoz jutni azt megcélozva, hogy a következő években minden középiskolás gyerek a tanulmányai során legalább egyszer részesüljön egy ilyen helyszíni élményben. Ezt az iskolában egy 4-5 tanórán átadott, úgynevezett mélységelvű felkészítés előzi meg, a helyszínen pedig a tanárnak már csak támogató feladata van, hiszen a gyerekek csoportos feldolgozás során szereznek élményeket, amelyek által egy egészséges történelmi érzékenyítés is történik.

L.: Mindeközben a NÖRI folyamatosan végzi az anyaország határain belüli nemzeti és történelmi emlékhelyeink sztélékkel való megjelölését, illetve az intézetnek állandó munkát ad a védett síremlékek felújítása is. Hogyan zajlanak ezek a munkák?

G.: Fontos megemlíteni, hogy a Nemzeti Örökség Intézete a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság titkárságából nőtte ki magát, és 2013-ban lett önálló intézmény. Az első polgári kormány által létrehozott bizottság 1999 óta foglalkozik azzal, hogy államilag deklarálják, melyek a hivatalos és fontos emlékezeti helyszínek és emlékhelyek az országban. Folyamatosan nő a nemzeti és történelmi emlékhelyek száma, és nő azoknak a jelölőoszlopoknak a száma is, amelyeket görög szóval sztélének nevezünk. Ezeken a faragott mészkőoszlopokon angol és magyar nyelven feliratozott bronztáblával jelöljük, hogy a nemzet szempontjából fontos helyszínen járunk.
Hozzánk tartozik a sztélékre kerülő szövegek megírása, az oszlopok legyártatása, telepítése, a helyszín kiválasztása, és az ehhez tartozó engedélyeztetési eljárás lebonyolítása is. A Nemzeti Sírkert védett sírjait tartalmazó temetkezési helyeket pedig – amelyek lehetnek akár magánkertben, akár egy altemplomban, parkban, temetőben vagy egy nagyobb sírkertben is – tavaly március óta elkezdtük egy úgynevezett „okos parcellakővel” megjelölni. Ezek a kis gránitoszlopok jelzik, hogy az adott helyszínen védett sírok vannak, és található rajtuk egy olyan QR-kód, amely a helyszínen beolvasva egy honlapra kalauzol minket: itt el is tudja olvasni a látogató, hogy kik voltak az itt eltemetett jeles személyek, és milyen életútjuk volt. Bízom benne, hogy ha öt-tíz éven belül az egész országban bárki, bárhol egy fontos temetkezési helyen jár, akkor ugyanazzal az arculattal szembesül egy nemzeti hálózat részeként. A sírfelújításokra pedig van egy komolyabb éves keretünk, amiből mi évről évre elvégezzük a rossz állapotban levő, vagy évfordulókhoz kapcsolódás miatt felújítandó sírok restaurálását. Ezzel összefüggésben egy külső kezdeményezésből indult el a privát mecenatúrán keresztül történő sírfelújítások sorozata is. A Petőfi-emlékévhez kapcsolódóan ajánlotta fel Rákay Philip és felesége, Wieber Orsolya a Petőfi család síremlék-felújításának szponzorálását, amit idén a nemrég átadott Arany János-síremlék felújítása is követett. Időközben Munkácsy Mihály síremléke is restaurálásra került, Pákh Imre műgyűjtő és felesége, Pákh Nelly finanszírozásában. A restaurálási munkákkal párhuzamosan a síremlékek közvetlen környezete is megújult, hiszen nagyjaink sírhelyei a sírkerten belül általában központi helyen állnak, ami megköveteli a tágabb környezet rehabilitációját is. Ezekben a munkákban összekapcsolódik az állami gondoskodás és a külső tőke, és olyan nagy volumenű munkákat tudunk elvégezni, amelyek kiemelkedőek a nemzet szempontjából. A sírok felújításán túl néha többletinformációkat is hozzá tudunk adni a helyszínekhez. Munkácsy sírjánál például a keretező kőoszlopok oldalára vésve Munkácsyról szóló, illetve Munkácsytól származó idézetek mutatják be az ő ars poeticáját és a művészettörténetben betöltött jelentőségét. Arany János sírjánál pedig meg kellett védenünk a kocsányos tölgyeket, amelyek átültetéssel kerültek ide a költőóriás kedvenc szigetéről, a Margitszigetről, és évtizedek óta őrzik a szigetszerűen elhelyezett kriptát és kertjét. Nagy örömmel folytatjuk ezeket a felújításokat, kiváló építész-, restaurátor-szakértő és kivitelező gárda segíti munkánkat. Bízom benne, hogy ezzel Magyarországon idővel újra kialakulhat az a fajta nemzeti értékőrző mecenatúra-kultúra, amely a dualizmus korának egészséges jellemzője volt.

Szöveg: Kuli László

Stáblista

építész: Kuli László

kőrestaurátor szakértő: Konkoly György

restaurátor: Bánfi Gábor

kivitelező: Amler Gábor (Nemeskő Kft.)

kertterv és kivitelezés: Harkai László (Fókusz-Kert Kft.)

A teljes cikk az Országépítő folyóirat 23/4-es számában olvasható