L. Simon László József Attila-díjas író az emlékbeszédében arra mutatott rá, hogy Németh Lászlót félretettük, nem olvassuk, nem idézzük, alig-alig hivatkozunk rá, pedig Németh László életműve nem avult el, legfeljebb a Németh által leírt élethelyzetek és problémák, különösen a paraszti sors létkérdései állnak távol napjaink fiatal olvasóitól. Mindennek ellenére számos művének vannak egyetemes, időtálló dimenziói, bár az is tény, hogy napjainkban alig foglalkozik vele az irodalomtörténet, illetve a filmes és a színházi szakma. Hozzátette: sok kérdés van a számtalan aktualitást magában hordozó életmű kapcsán, amelyek irodalmi és nemzeti sorskérdések. L. Simon László kiemelte: példa számunkra Németh László, és persze mindeközben gyarló, hibás, a maga démonaival folyton küzdő ember is volt, ahogyan mi is azok vagyunk. S vele együtt reménykedünk abban, amit a Galileiben megfogalmazott: de azért szívesen vennék egy látcsövet, amellyel olyan századba látni, ahol az igazság meglátásával véget ér a tudós dolga, és az igazságnak, hogy élhessen, nem kell hazudnia. És még abban is reménykedünk, hogy az írókra még több száz év múlva is szükség lesz, és a magyar irodalom élni fog és hatással lesz az olvasókra – zárta beszédét L. Simon László.

Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója köszöntőjében azt emelte ki, hogy fontos emlékeznünk olyan elődeinkre, mint Németh László, és emlékét nem csak szellemi, de fizikai síkon is szükséges megőrizni. A NÖRI ezért indította el az okos parcellakövek telepítését, amelyeken keresztül a Nemzeti Sírkert részeként védett sírokban nyugvók életműve ismerhető meg. „Németh László tudása irodalmi munkásságán keresztül beépült az ország testébe és elválaszthatatlan része lett kultúránknak” – mondta a főigazgató.

Az 50 évvel ezelőtt elhunyt Németh László (1901–1975) Kossuth-díjas író, esszéista, drámaíró, műfordító, a 20. századi magyar irodalom kimagasló alakja volt.