Műhely

Tisztelt Helyettes Államtitkár Úr!
Tisztelt Emlékező Közönség!

Itt állunk a Fiumei úti sírkert művészparcelláinak kellős közepén. Csiky Gergely, a magyar polgári dráma megteremtője mellett itt nyugszik pár méterre Paulay Ede rendező, dramaturg, a Nemzeti Színház egykori igazgatója, Reviczky Gyula költő, író, műfordító, Bajza József műkritikus, költő, Vas Gereben író, újságíró, Vahot Imre író, újságíró és nem utolsó sorban Sziglegeti Ede író, színész, rendező, dramaturg is. Azt mondhatjuk, hogy Csiky Gergely nemcsak életében, hanem halálában is átvitt és tulajdonképpen konkrét értelemben is a magyar kultúra központi alakja maradt. 

Tisztelt Emlékezők!
A Fiumei úti sírkert, ahogy a mottónk is fogalmaz: több mint temető. Kulturális tér, amely nemcsak a kultúra olyan nagy alakjainak ad végső nyughelyet, mint Csiky Gergely, de a Nemzeti Örökség Intézetének feltett szándéka, hogy a mai kulturális élet színtere legyen. Ezért szervezünk Versszínházat, színházat, irodalmi koncerteket. Ezért tartunk rendkívüli irodalomórákat, ezért hirdetünk meg tematikus sétákat. Ezért kezdtük el Nemzeti Emlékezetpedagógiai Programunkat, amely kreatív csoportmunkával segíti a középiskolások nemzeti vagy történelmi emlékhelyekre tett látogatásának feldolgozását – akár, a Fiumei úti sírkertbe esetében is. 
Természetesen kulturális örökségünk védelme nem csak szellemi síkon feladatunk, éppen ezért, a Nemzeti Sírkert felújítási programja keretében a mai évfordulóra közel egymillió forintból megújítottuk Csiky Gergely Senyei Károly által készített neobarokk síremlékét. Míg az ókorban a halottat a szarkofágba temették, itt a forma már szimbolikus jelentőséggel bír. A díszszarkofág oldalain bronz berakás látható, amely Csiky Gergely domborműves portréját, valamint egy mészkőbe vésett keresztet ábrázol, amely az egyházi szolgálatára utal.

Tisztelt Emlékezők!
Csiky Gergelynek egyértelmű volt az életútja – nem tudott a kultúrától távol élni. Első versét nyolcéves korában írta anyjának. Kilenc nyelven beszélt, széles világirodalmi műveltsége volt. Bár pappá szentelése előtt és után is fontos egyházi hivatalokat töltött be, az 1870-es évek közepétől egyre zajosabb színpadi sikereket aratott gyerekkori szenvedélyével, az írással. Amikor válaszút elé állították, megvált papi hivatásától. Drámaírás mellett Szophoklész tragédiáit, Plautus vígjátékait ültette át korának nyelvére. Csiky erőfeszítéseit siker koronázta: 1880-ban a Nemzeti Színházban bemutatott, nagyrészt Párizsban megírt új drámájával, A proletárokkal kirobbanó sikert aratott, a darabot a közönség lankadatlan érdeklődése mellett folyamatosan játszották. Csiky ekkor már nem az Akadémiának, hanem a publikumnak írt. A közönség a maga világát látta viszont a színpadon: a honvédözvegyet, aki e címen a jótékonyságot zsákmányolja ki, az iparlovagot, aki azért nősül, hogy nejét jó pénzért eladhassa, a képmutató ügyvédet, aki az erkölcstelenség oltárán ministrál. Az irodalmi életben egyre elismertebb lett: beválasztották a Kisfaludy Társaságba, levelező tagja lett az Akadémiának, elvállalta a Nemzeti Színház dramaturgiai irányítását, és a színiiskolában is tanított. Sorra születtek darabjai, ma talán legismertebb műve a neves színésznő, Prielle Kornélia számára írt A nagymama című vígjátéka.

Tisztelt Emlékező Közönség!
„Színház az egész világ” – ezt Shakespeare óta jól tudjuk. Csiky Gergelynek pedig a színház volt a világa, a lételeme, ami nélkül nem tudott élni. Mi pedig őrizzük emlékét a róla elnevezett intézményekkel, az azóta is játszott darabjaival, amelyek kiállták az idő próbáját. A mi feladatunk, hogy ezt a világot a következő generációknak is megtartsuk, hogy Csiky Gergely neve ne csak egy kőszínházat jelentsen számukra, hanem konkrét színházi élményeket. 

Köszönöm, hogy meghallgattak.