Műhely

Tisztelt Emlékező Közönség!

A futball nem csak egy sport, sokkal több annál. Az elmúlt években elért magyar sikerek láttán megtapasztalhattuk, hogy a futball egy olyan nemzeti összetartó erő, aminek az eredményeit az egész magyarság egy emberként ünnepeli. Ha meglátjuk a másik nyakában a piros-fehér-zöld sálat, tudjuk, hogy egy családba tartozunk. Amikor a magyar válogatott sikert ér el, elárasztják a közösségi médiát a piros-fehér-zöld szívekkel posztolt üzenetek. Ezt az érzést, a sport általi ilyenfajta összetartozás érzését ünnepeljük ma, Manno Miltiades és Jász Géza felújított sírjának átadása alkalmából.

Tisztelt Egybegyűltek!
A sport sokkal több mint játék, a sport nemzeti identitásunk szerves része. A sport, szűkebben pedig a magyar sportsikerek jelentős szerepet töltöttek és töltenek be ma is a nemzetépítésben. Már Széchenyi István és Wesselényi Miklós reformterveiben is fontos szerepet kapott a nemzet testi nevelése. A személyes példamutatáson túlmenően a két jelentős államférfi intézményeket hozott létre, díjakat alapított, hogy a különböző sportágak, elsősorban a vívás és a lóverseny elterjedését elősegítse. Az 1840-es években kibontakozó magyarországi tornamozgalom szintén a reformkori „haza és haladás” programjába illeszkedett, míg az 1848/49-es szabadságharc idején a sportegyletek vívómesterei és tornatanítói az önkéntes honvédek kiképzésében is részt vettek. Mindezeket egybevetve joggal állítható, hogy a sport – más európai nemzetek történelméhez hasonlóan – a 19. századi magyar nemzetépítés integráns része volt. Az eleinte főúri passziónak számító sportolás a 19. század végére előbb a polgárság, később a munkások szabadidejének növekedésével tömegmozgalommá vált, a sport társadalmi szerepe ezáltal még jelentősebbé vált. A 20. század elejére kialakult modern sport már behálózta a mindennapi életet és komolyan befolyásolta a nemzeti identitást. 

Tisztelt Emlékezők!
A sport elterjedésének időszaka tehát egybeesik a Fiumei úti sírkert kialakulásának időszakával, ezért több neves és sikeres sportolóra emlékezhetünk, jelesül hat sportvezetőre és mintegy tíz sportolóra, akik itt nyugszanak a Fiumei úti sírkertben. Manno Miltiades és Jász Géza mellett itt nyugszik Springer Ferenc, az FTC alapítója, Bauer Rudolf, aki diszkoszvetésben volt olimpiai bajnokunk, Gillemot Ferenc, aki nemcsak sportolóként, de sportszervezőként is beírta magát a magyar sport történelemkönyvébe. Vagy itt nyugszanak Tóth Potya István és Kertész Géza futballisták, akikre a sportsikereik mellett embermentő hősként is emlékezhetünk. 

Tisztelt Emlékezők!
Mivel a Nemzeti Örökség Intézete az épített örökség mellett a szellemi örökséggel is foglalkozik, amibe beletartozik a sport is, nem kérdés, hogy miért állunk ma itt. A mi feladatunk példákat állítani a múltból a jelen generációinak, azért, hogy nemzetünk a jövőben is megmaradjon. Mi a szerepe a sportnak hazánk jövőjében? A sport szerepe, azt gondolom, fantasztikus a túlélésben, erőt ad, tartást ad mindenkinek, aki a sportot műveli. Hazánk jövőjének záloga az összefogásra képes, életerős és egészséges társadalom. Ennek neveléséhez elengedhetetlen a sport, amely megtanít kitartóan, magunkért és egymásért vállvetve küzdeni, megtanít tisztességesen győzni és emelt fővel veszíteni. Elég annyit mondanunk, hogy Anglia-Magyarország 0-4, és ismét magasan, büszkén leng a piros-fehér-zöld zászló. Ezeket a sikereket látva nem feledkezhetünk meg nagy sportolóinkról, köztük Manno Miltiadészról és Jász Gézáról, akik sokat tettek a mai magyar sport sikereiért. Ezért köszönetet mondok a Görög Intézetnek, a Batthyány Casino - Történelem Kedvelők Egyesületének és a Magyar Futballtörténeti és Labdarúgók Sírját Kutató, Nyilvántartó, Gondozó Társaságnak, a Magyar Futballmúlt Kegyeleti Társaságnak, hogy partnerünk volt ebben a munkánkban. A Magyar Futball-elsők Emléknapjának további programjaihoz sok sikert kívánok! 
Köszönöm, hogy meghallgattak!