Műhely

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?...

Tisztelt Emlékező Közönség!
Márai Sándor kérdésére válaszolva: igen, ilyen nagy dolog a szabadság! Egy önálló lélekkel, kultúrával, múlttal bíró nép szabadsága talán a legnagyobb dolog a világon, amiért bármit hajlandó megtenni. Ha kell, fegyvert fog, és ha kell, akkor a békéért áll ki a legnagyobb eltökéltséggel.

Szabadság. Ez a kulcsszava az október 23-ai ünnepnek.
A szabadságnak pedig sokféle értelmezése lehet: fizikai létünk korlátozása, a bezártság megnyomorítja életünket, de még bénítóbb a döntés szabadságától való megfosztottság érzése. Mi, magyarok pedig több mint 1100 éve úgy éljük az életünket a Kárpát-medencében, hogy létünk alapvetése: nem engedjük, hogy mások döntsenek helyettünk. Nem mondhatják meg, mikor énekelhetjük nemzeti himnuszunkat és nem mondhatják meg, mikor tűzünk kokárdát a szívünk fölé. Nem mondhatják meg, mikor lengethetünk nemzeti színű zászlót, kivel működhetünk együtt, milyen elvek alapján szervezzük meg társadalmunkat, hogyan biztosítsuk nemzetünk továbbélését, egyszóval, nem mondhatják meg, milyen országban akarjunk élni. Ma, amikor hónapról hónapra azt tapasztaljuk magunk körül, hogy látható és láthatatlan nagyhatalmi erőterek hogyan munkálkodnak saját érdekeik érvényesítéséért, egyetlen stratégiai célnak kell vezetnie a mi döntéseinket: a 20. század embertelenül véres eseményeiben végződő millennium tapasztalatai alapján nem szabad elköteleződnünk, mindenáron meg kell őriznünk függetlenségünket és szabadságunkat.
Ma, amikor a kommunista elnyomatás évei alatt ideálként figyelt Nyugat felvilágosultnak mondott erői meg akarják mondani nekünk, hogy kikkel éljünk együtt vagy hogy milyen az ideális családmodell, nekünk, magyaroknak hallgatnunk kell a sokszor mártírhalállal végződő áldozatvállalásban előttünk járó elődeinkre, és ismét meg kell mutatnunk: csakis mi döntjük el, milyen alapokra építjük életünket.
Ma, amikor minden létező eszközzel háborúba akarnak sodorni minket, meg kell mutatnunk, hogy mi, magyarok képesek vagyunk magunk eldönteni, hogy mikor és miért kell fegyvert fognunk, és mikor szolgálja jobban a béke a jólétünket és biztonságunkat. Mert mi, magyarok, békés országot szeretnénk. Mi, magyarok békében szeretnénk élni. 

Tisztelt Emlékezők!
Több a hasonlóság köztünk és az 56-os fiatalok között, mint gondolnánk. Hiszen ma, 2023-ban sem gondolunk mást, mint a forradalmi ifjak, hogy számunkra Magyarország függetlensége és szabadsága a legfontosabb. Míg 1956-ban ezt harccal akartuk kivívni, úgy ma épp ellenkezőleg: a béke mindenáron történő megőrzésével.
1956-ban arra volt szükség, hogy a fiatalok fegyverrel és önfeláldozással kiálljanak a szabadságunkért, ma, 2023-ban pedig arra van szükség, hogy elutasítsuk a fegyver használatát! Szabadság és függetlenség mindenek előtt, ezt mi, magyarok jól tudtuk 1848-ban, jól tudtuk 1956-ban, 1989-ben és jól tudjuk ma, 2023-ban is.
Ami 1956. október 22-én a műegyetemi nagygyűlés egy irányban gondolkodó sokasága volt, az ma a határok felelős védelmével kapcsolatos nemzeti egyetértés.

Ami 1956-ban a 16 pontos követelés volt, az ma a stratégiai nyugalom megtartása.
Ami 1956-ban a Magyar Rádió elfoglalása volt, az ma a következetes és intelligens diplomáciai tárgyalás.
Nem szabad mindenáron 56-os hősnek képzelni magunkat, és forradalmat vagy háborút szítani egy olyan helyzetben, amelyben ma vagyunk. Ki kell mondanunk: ma a békéhez sokkal több bátorság kell, mint a harchoz.

Tisztelt Emlékező Közönség! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az ember akkor tudja értékelni, hogy mi a szabadság, amikor elveszíti azt. Mi, magyarok szerencsések vagyunk, mert miként Márai Sándor is írta: mi örökül kaptuk a szabadságot. És pont ezért még nagyobb a felelősségünk a szabadság megőrzésében. Márpedig 2023-ban a szabadságot, a szabadságunkat a béke megőrzésével és mielőbbi visszaállításával tudjuk megőrizni.

Hálásan köszönöm Dr. Kiss Tamásnak, hogy elfogadta meghívásunkat, és az 1989-ben újra kivívott szabadságunkhoz vezető út meghatározó állomása, 1956 eseményeinek aktív közreműködőjeként és tanújaként itt van ma velünk, és átadja újra és újra az üzenetet, rajtunk keresztül, a felnövekvő, mindig is békében élő, ifjú generációnak.

Mert látva az Újszövetségre épülő keresztény Európa tízparancsolati alapjait meghatározó Ószövetség történelmi földjén zajló, kiújult véres harcokat, különös aktualitással idézhetjük Jóel könyvét:
„Halljátok ezt, vének, figyeljetek mindnyájan, ti lakói az országnak! Történt-e hasonló napjaitokban, vagy atyáitok napjaiban? Mondjátok el fiaitoknak, s fiaitok az ő fiainak, azok meg az újabb nemzedéknek.”
Köszönöm, hogy meghallgattak!