1947-ben született Budapesten. 1966-ban a Szent István Gimnáziumban érettségizett, még abban az évben megkezdte teológiai tanulmányait, melyet 1973-ban fejezett be. Közben egy évet katonáskodott. Később mentálhigénés posztgraduális képzésben vett részt, majd kánonjogi diplomát szerzett.
1973-ban kötött házasságot. Felesége hittanár. Három fiuk van és négy unokájuk.
Egyházi munkatársként dolgozott, kezdetben önkéntesként, később főállásban. 1998-ig a Püspökkari Titkárság munkatársa volt, mint a világi ügyek referense.
Politikai tevékenységét 1990-ben a KDNP-ben kezdte. A pártban egyházi szakértőként, kerületi, majd budapesti elnökként, végül a párt alelnökeként tevékenykedett. Amikor a kereszténydemokraták a Fidesznél kerestek politikai menedéket, a megalakuló MKDSZ alelnöke, később társelnöke, majd elnöke lett. Ezt a feladatot jelenleg a Szövetség keresztény kulturális egyesületté történt átalakítása után is végzi.
1990-től 1998-ig a zuglói képviselőtestület, 1994 és 1998 között a fővárosi közgyűlés tagjaként, 1998-tól parlamenti képviselőként tevékenykedik.
1998-ban, 2002-ben, 2006-ban és 2010-ben a Pest megyei 1. számú választókerületben, majd a 2014. évi országgyűlési képviselői választáson Pest megye 4. számú választókerületben szerzett egyéni képviselői mandátumot.
1998-től 2002-ig a polgári kormány szociális és családügyi minisztere, 2002-től 2010-ig a parlament alelnöke, 2010-től 2020-ig a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési frakciójának vezetője, jelenleg frakcióvezető-helyettes.
1934-ben született Szentmártonkátán. 1953–1957 között az ELTE Bölcsészettudományi Karának hallgatója, régész szakon szerzett diplomát. Speciális szakterülete a középkori pénztörténet. Az 1956-os forradalomban és szabadságharcban való részvétele miatt börtönbüntetésre ítélték, 1958–1966 között különböző munkahelyeken (gyárak, építkezések) többnyire segédmunkásként dolgozott. 1963-ban kegyelemből mentesítették a büntetett előélettel járó hátrányos következmények alól. 1964-ben doktorált.1966–1999 között a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa (muzeológus, osztályvezető, főigazgató-helyettes), majd főigazgatója. 1968 óta az ELTE BTK külső előadója. 1970-1980 között a Magyar Numizmatikai Társulat főtitkára, 1980-1988 között elnöke,1995-től tiszteletbeli elnöke. 1973 -1990 között a Magyar Tudományos Akadémia numizmatikai albizottságának titkára. 1979–1991 között a numizmatika nemzetközi szervezetének (UNESCO, International Numismatic Commission) alelnöke, majd tiszteletbeli tagja. Számos magyar és külföldi szakmai szervezet, numizmatikai társulat tiszteletbeli elnöke, tagja, címzetes egyetemi docens.1988-1990 között az Országos Múzeumi Tanács főtitkára. 2000-től a Nemzeti Kegyeleti Bizottság (később Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság) elnökhelyettese. 2001-ig a Politikai Foglyok Országos Szövetségének (POFOSZ) alelnöke. (2013-2014 között az Ásatási Bizottság elnöke.
1959-ben kötött házasságot, amelyből egy fia született.
Művei:
- A kiskunfélegyházi X. századi sírlelet érmei (1972)
- Történelmünk pénzeken (1975)
- Tinó helyett ezüstpénz (1982)
- A magyar pénzverés kezdete (1986)
- Magyar uralkodók pénzeiken (1991)
- Akarsz mesélő pénzeket gyűjteni? (1994)
- Szent István aranypénzverése (1999)
Díjai:
- Kuzsinszky Bálint-emlékérem (1974)
- Réthy László-érem (1979)
- Móra Ferenc-emlékérem (1986)
- Széchenyi Ferenc-emlékérem (2000)
- A Magyar Érdemrend középkeresztje (2014)
Távközlési hálózattervező, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen hittanári képesítést is szerzett. Közel húsz esztendeig tervező vállalatoknál (FÖMTERV, UVATERV) dolgozott, majd az MDF főmunkatársaként. 1995-1998 között a Fővárosi Közgyűlés Kisebbségi, Emberi Jogi és Vallásügyi Bizottságának külsős tagja. 1998-2002 között a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának főosztályvezetőjeként az egyházi kapcsolatokkal, az új alapokra helyezett egyházpolitika megvalósításával foglalkozott. 2002-2006 között a Szentendrei Lengyel Kisebbségi Önkormányzat alelnöke, 2002-2004 között Duna TV kuratóriumi elnökségének, majd 2010-ben történt lemondásáig az ellenőrző testületének a tagja. 2006-2010 között a KDNP elnöki kabinetjének szakértője. A Nemzeti Fórum budapesti elnöke, 2006-2010 között fővárosi képviselő. 2010 júniusától a Miniszterelnökség főosztályvezetője, majd főtanácsadója, időközben a miniszterelnök-helyettes kabinetfőnöke.
Évtizedeken keresztül kutatta az 1848-as szabadságharc emlékhelyeit, erről számtalan előadást tartott, a témában több publikációja született. 2005-től hat részes filmet készített a Trianon, illetve a II. világháború után elpusztított emlékeinkről.
Alapítója a Lánchíd-körnek és alapító tagja a Széchenyi Társaságnak. Tagja a Vitézi Rendnek, 1996-ban, majd 2005-ben ismételten megkapta a rend érdemkeresztjét. Tagja a Lakiteleki Népfőiskola tanácsadó testületének, a Mária Rádió Alapítvány kurátora.
Két felnőtt leánygyermeke és egy unokája van.
Filmjei:
Szoborsorsok a Kárpát-medencében 6 rész, rendező
Vértanúink, hitvallóink 12 rész szakértő, szerkesztő
Kereszténydemokrácia Magyarországon, szerkesztő
70 éves a Kereszténydemokrata Néppárt, szerkesztő
Szamosbazár, szerkesztő, forgatókönyv író
A fehér barát (Vezér Ferenc mártíromsága), rendező
Pálosok nyomában, rendező
Károlyi Bernát a ferences mártír, rendező
A Bihar grófja (Czárán Gyula élete), rendező
Könyv:
Magyarok 60 emlékműve, 2013. Kráter
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar–történelem szakos tanári diplomát 1967-ben. 1990–91-ben a Művelődésügyi Minisztérium kabinetirodájának osztályvezetője, 1991 és 1994 között a Miniszterelnöki Tanácsadó Testület kormányfőtanácsosa. Tagja volt az 1956-os forradalom és szabadságharc alatti sortüzek történetét kutató Történeti Tényfeltáró Bizottságnak. 1996-tól a történettudomány kandidátusa. 1997-től 2013-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történeti Intézetének intézetvezetője, jelenleg professor emeritusként tanít az egyetemen. 2013. július 1-jétől a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgató-helyettese. Fő kutatási területe az 1956-os forradalom és szabadságharc, illetve az azt követő megtorlás története. Tizenkét könyv és több mint nyolcvan tanulmány szerzője. Legutóbbi önálló kötete Közelítések – 1956 címmel jelent meg 2011-ben. 2013 óta a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány kuratóriumának tagja. 2021-től a Nemzeti és Kegyeleti Bizottság tagja.
A Teleki Blanka Gimnázium után az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi karán végezte tanulmányait.1987-től a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban dolgozik. 2009-ben védte meg akadémiai doktori értekezését.
Számos, az 1848-as forradalom és szabadságharccal foglalkozó könyv szerzője. 2015-től a Magyar Történelmi Társulat elnöke.
Művei:
• A rendőrminiszter és a Zichy-gyémántok (1994)
• Perczel Mór első honmentő hadjárata (1995)
• Mindig az elsők között. Poeltenberg Ernő honvédtábornok élete (1997)
• Szemere Bertalan (1998)
• Győr város és megye hadtörténete 1848-49-ben (1998)
• Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 I-II. (1998)
• Az ihászi ütközet emlékkönyve 1849-1999 (1999)
• A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (1999)
• Megtorlás az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után (1999)
• Az abrudbányai tragédia, 1849 (1999)
• Aggházy Kamil: Buda ostroma 1849. május 4-21.; szerk., sajtó alá rend. Hermann Róbert; BFL, Bp., 2001 (Budapest történetének forrásai)
• 1848-1849. A szabadságharc hadtörténete (2001)
• Kossuth Lajos és Görgei Artúr levelezése 1848-1849 (2001)
• Kossuth Lajos élete és kora (2002)
• Az 1848-1849-es szabadságharc nagy csatái (2004)
• Reform - Revolution - Emigration, Herne (2006)
• Gáspár András honvédtábornok (2006)
• Kossuth hadserege, Kossuth fővezérei (2007)
• A Drávától a Lajtáig (2008)
• I. Ferenc József és a megtorlás (2009)
• Forradalom és szabadságharc 1848-1849 (2009)
• Petőfi halála (2016, Kovács Lászlóval közösen)
• A Zichy-gyémántok (2016)
• Reformkor, forradalom, szabadságharc. Válogatott tanulmányok; Line Design, Bp., 2016 ('48-as könyvtár)
• Illustrated military history of Hungary; szerk. Hermann Róbert, angolra ford. Alan Campbell; jav., bőv. kiad.; Zrínyi, Bp., 2017
Díjak:
• Zrínyi Díj (2000)
• Az Év Ifjú Hadtörténésze (2000)
• Budapestért díj (2011)
• A Magyar Érdemrend középkeresztje (2012)
• Regionális Prima díj (2017)
• Hegyvidék díszpolgára (2018)
Pandula Attila évtizedek óta foglalkozik funerológiai - kegyeleti témák részletes tudományos kutatásával. Ezek a kutatások kiterjedtek Magyarország mai ill. egykori területére. Így különösen Felvidék, Erdély és Őrvidék vonatkozásaira de említhetők délvidéki kutatásai is. Jellemző külföldi helyszíneket is vizsgált Nagy Britanniától Oroszországig.
SZAKMAI ÖNÉLEZRAJZ
Budapesten született 1955. február 14-én
ALAPKÉPZÉS:
Budapest "Fazekas Mihály" Általános Iskola és Gimnázium 1961-1969
KÖZÉPFOKÚ TANULMÁNYOK:
Budapest "Teleki Blanka" Közgazdasági Gimnázium és Szakközépiskola - külkereskedelem szakirány- nyelv szakirány 1969-1973
Érettségi - 1973
EGYETEMI TANULMÁNYOK:
Budapest ELTE Állam és Jogtudományi Kar 1974-1979
Jogi doktorátus 1979
ELTE-BTK Tudományos továbbképzés 1981-1983
Posztgraduális képzés ELTE- EÖTVÖS Kollégium
Sporttörténeti szakirány Bölcsész doktor 1983
Történelem tudomány kandidátusa 2000, átminősítve PhD fokozattá 2003-ban
Habilitált bölcsészdoktor 2011
EGYETEMI OKTATÓ TEVÉKENYSÉG:
1981- tanít az ELTE - BTK Történelem Segédtudományai Tanszéken
Pályája során végig járta a különböző fokozatokat az idei évben nyugdíjba vonul most tölti a felmentési idejét.
Hosszú éveken keresztül tanított az ELTE-ÁJTK Magyar Jogtörténeti Tanszékén
TOVÁBBI BEOSZTÁSOK:
Nemzeti Címer Bizottság tagja
TOVÁBBI FONTOS POZÍCIÓK:
Szent István Tudományos Akadémia rendes tagja 2000-től
2009-ben tartott Akadémiai székfoglalót
Jelenleg a Társadalomtudományi és a Jogi Szekció titkára.
Magyar Heraldika és Genealógia Társaság egyik újra alapítója 1982, a 4-es számú tagkönyv tulajdonosa .
Itt kezdettől fogva titkár, majd főtitkár, az utóbbi években elnök.
Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Egyháztörténeti Bizottságnak tagja
FONTOSABB NEMZETKÖZI TAGSÁGOK:
ICOM tag
Deutsche Gesellschaft für Heereskunde tag
Slovenskej Heradicko - Geneologickej Spolocnost alapító tag 1990 (tiszteleti tag)
2011-ben megkapta a Magyar Érdemrend (Polgári Tagozat) Lovagkeresztjét
Családi állapota: Nős (1982-)
Felesége Gazda Ildikó
Gyermekeik: Anikó 1983, Ádám 1986
Unokáik Zalán Bence 2013, Olivér Péter 2016, Alíz Angéla 2019
Kiemelendő a történeti segédtudományok vizsgálata így genealógia, heraldika, falerisztika, archontológia, történeti ikonográfia. Munkássága során kiemelendő pl. a halotti címerek (mortuáriák) az epitáfiumok, tumbák részletes vizsgálata. Tevékenysége során kiemelt szerepet kapott a magyar nemesség, a római katolikus egyház ill. katonai funerológiai- kegyeleti témák vizsgálata. Eredményeit széles körben publikálta itthon és külföldön, tudományos konferenciákon foglalkozott funerológiával és az egyetemi oktatásban tág teret adott eredményei megismertetésének.
1946-ban született Budapesten. Mérnöki és tanári diplomát szerzett. Az 1970-es években mérnökként dolgozott a MAFILM-nél. Az 1980-as években az Országos Pedagógiai Intézet tudományos munkatársa volt. Doktori disszertációját az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán védte meg 1983-ban. A rendszerváltozás után először 1992-ben lett országgyűlési képviselő. 1994–1998 között a Fővárosi Önkormányzat képviselője. 1998-ban, majd 2002-ben is országgyűlési képviselővé választják. A Budapest Társaság elnöke. Aktívan közreműködött a temetőkről és temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény kidolgozásában, valamint a Nemzeti Kegyeleti Bizottság Titkárságának megszervezésében.
Kezdeményezője és főtitkára a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületnek.
Nős, egy gyermeke van.
Művei:
- Color Bars oktatófilm (a Teheráni fesztivál díjnyertese) forgatókönyvírója (1974)
- „Korszimfónia” interjúkötet (2010)