Rövid leírás
Festetics György gróf miniszter és koronaőr, és Erdődy Eugénia grófnő elsőszülött fia. Középiskolái után a fiatal, tehetséges gróf jogi és gazdasági tanulmányokat végzett külföldön. Különösen Angliában töltött hosszabb időt.
Apja 1883-as halálát követően örökli a berzencei, illetve csurgói birtokait. Ugyanabban az évben halt meg nagybátyja, idősebb gróf Festetics Tasziló, a keszthelyi hitbizomány birtokosa, aki fiúörökös hiányában ifjabb Festetics Taszilóra hagyta a keszthelyi birtokot is. Ezzel az ifjú birtokvagyona hirtelen 150. 000 holdra nőtt. Keszthelyi kastélyában rendszeresen megfordultak különböző diplomaták és számos európai királyi család tagjai, köztük VII. Eduárd angol király, Rudolf és Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökösök, és Albert szász király.
1880-ban feleségül vette a Hamilton angol hercegi család egyik tagját, lady Mary Douglas Hamiltont, Károly badeni nagyherceg unokáját. Ezzel rokoni összeköttetésbe került a legelőkelőbb külföldi családokkal, illetve az angol királyi családdal is. A hercegné 1922-ben halt meg Budapesten. Halálát követően hamvait Keszthelyre szállították, és férje egy hatalmas mauzóleumot építtetett neki.
1881-ben császári és királyi kamarás, 1895-ben magyar királyi főpohárnokmester, végül 1904-ben magyar királyi főudvarmesterré nevezte ki a király. 1911-ben kapta meg a hercegi rangot Ferenc Józseftől. Ezzel Festetics Tasziló lett az első magyar herceg, ugyanis a korábban hercegi rangra emelt főurak mind német birodalmi hercegeknek számítottak. Ezen kívül Számos belföldi és külföldi magas kitüntetés tulajdonosa.
Kiemelkedő eredményeket ért el állattenyésztés és mezőgazdaság terén.
Gulyatenyészete országos hírű volt. A különböző külföldi és hazai kiállításokon mezőgazdasági termékei számtalan nagydíjat és díszokleveleket nyertek. Kiváló érdemeket szerzett a vadtenyésztés terén is, és igazi szenvedélye, a lóversenyek világában is. Telivér lovaival („Fenék”, „Patience” és „Pázmán”) az ország határain túlmenő sikereket ért el, számos magyar és külföldi derby befutói voltak.
Mint a Balaton partjának egyik legnagyobb birtokosa, fontos szerepet játszott a Balatonfelvidék fejlesztésében. Fővédnöke és állandó támogatója volt a Balatoni Társaságnak, alapítótagja a Balatoni Szövetségnek és élénken támogatta a Balatoni Halászati Társulatot. Dédapjának nyomdokait követve, 1921-ben újra életre keltette a Helikoni ünnepeket, melyek nagy áldozatkészsége révén teljes sikerrel jártak, és ami a mai napig kerül 2 évente megrendezésre.
Számos kulturális intézmény anyagi támogatója volt, köztük a Balatoni Múzeumnak is, melynek az létrehozását anyagilag finanszírozta. Nevéhez fűződik még a zalaszentiváni templom felépítése, de számos apácazárda, plébánia, egyházi iskola élvezhette még Festetics Tasziló támogatását. 1908-ban országos elismertséget szerzett: annak reményében, hogy enyhítse a korszak nagy kivándorláshullámát, húszezer katasztrális hold birtokot parcelláztatott, elősegítve ezzel 4000 család megélhetését. Még 1910-ben, jóval a földreformtörvény megszületése előtt négyezer katasztrális hold kiterjedésű mezőgazdasági ingatlant adott a keszthelyi Ipari és Gazdasági Hitelszövetkezet és annak bérlő csoportjai útján a kisgazdáknak haszonbérbe.
1933-ban, influenzában halt meg, egy nappal a 83. születésnapja előtt.