Rövid leírás
Somogy vármegye t. szolgabírója (1903–1905), de a br. Fejérváry-kormány kinevezése miatt lemondott. Az Alkotmánypárt tagjaként (1906–1910), majd párton kívüli ’67-esként országgyűlési képviselő (Selmecbánya, 1906–1910; Szigetvár, 1910–1918); közben az I. világháborúban, huszárkapitányként, frontszolgálatot is teljesített. Miniszterelnökségi államtitkár (1917. jún.–1918. máj.).
A Károlyi-kormány idején Sokorópátkai Szabó Istvánnal együtt megalapította az Országos Földmívespártot (1918. dec.), majd az Országos Kisgazdapárttal való egyesülés után az Országos Kisgazda- és Földmíves Párt egyik vezetője (1919. jan.-tól). A Tanácsköztársaság kikiáltása után emigrált, a bécsi Antibolsevista Comité egyik vezetője (1919. márc.–júl.). A Friedrich-kormány dunántúli kormánybiztosa (1919. szept.-től), az Országos Kisgazda- és Földmíves Párt nemzetgyűlési képviselője (Dombóvár, 1920–1926), de a trianoni békeszerződés törvénybe iktatása miatt kilépett pártjából (1920). Az újjáalakuló Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjához (1921. márc.), majd az Andrássy–Friedrich-féle Keresztény (Nemzeti) Földmíves és Polgári Párthoz csatlakozott (1922. jan.). A parlamentben hevesen támadta a frankhamisítási ügybe keveredett gr. Bethlen Istvánt és kormányát (1926). Az 1926. dec.-i választásokon nem szerzett mandátumot, majd párton kívüli legitimista programmal ismét országgyűlési képviselő (Dombóvár, 1931–1935). A II. világháború idején a konzervatív, angolbarát csoportosulás egyik meghatározó személyisége, többször felszólalt a Felsőházban, és a fenyegető német veszélyre figyelmeztetett, később pedig az országnak a világháborúból való azonnali kilépése mellett agitált. Az ország német megszállása után a Gestapo csak súlyos betegségére való tekintettel nem hurcolta el.
(A kép forrása: Wikipédia)