Nemzeti Sírhely

Klebelsberg Kuno gróf 1875. november 13-án született Magyarpécskán, Arad vármegyében, egy jómódú földbirtokos családban. Már fiatal korában kimagasló szellemi képességeket mutatott, s érdeklődése korán a tudomány, az oktatás és a közélet felé fordult. Középiskolai tanulmányait Temesváron és Budapesten végezte, majd a budapesti, illetve a berlini egyetemen tanult, ahol jogi doktorátust szerzett. Tanulmányútjai során bejárta Németországot, Franciaországot és Olaszországot, és mély benyomást tett rá a nyugati országok fejlett kulturális és oktatási rendszere.

Hazatérése után belépett a magyar közigazgatás szolgálatába. 1902-ben a Belügyminisztériumban dolgozott, később a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára lett. Fiatal politikusként gyorsan ismertté vált műveltsége, szervezőkészsége és határozott nemzeti elkötelezettsége révén. 1916-ban, Tisza István kormányzása idején a miniszterelnökség politikai osztályát vezette, majd 1921-ben belépett a Bethlen István vezette Egységes Pártba.

1922-ben nevezték ki vallás- és közoktatásügyi miniszterré, s ezt a tisztséget 1931-ig töltötte be. E kilenc év alatt Klebelsberg Kuno gyökeresen átalakította Magyarország oktatási, kulturális és tudományos életét. Célja az volt, hogy a trianoni békeszerződés után megcsonkított ország erkölcsi és szellemi megújulását az oktatás és a tudomány erejével biztosítsa. Hitvallása szerint „nem elég a nemzet testét fenntartani, a lelkét is meg kell menteni”, s ezt a „kultúrfölény” gondolatával fejezte ki: Magyarországnak szomszédai fölé kulturális és tudományos téren kell emelkednie, hogy megőrizhesse létét és önbecsülését.

Minisztersége idején több mint ötezer népiskola és tanítólakás épült, különösen a falusi területeken, ahol addig nagy volt az analfabetizmus. Megszervezte a tanítóképzés korszerű rendszerét, és nagy hangsúlyt fektetett a tanári hivatás társadalmi megbecsülésére. Ugyanakkor az egyetemi és tudományos élet fejlesztését is szívügyének tekintette: jelentős támogatásban részesítette a budapesti, debreceni, pécsi és különösen a szegedi egyetemet, amelynek létrejöttében kulcsszerepet játszott.

Szeged városával különösen szoros kapcsolatot ápolt. A trianoni döntés után, amikor a kolozsvári egyetem elveszett, ő kezdeményezte, hogy az intézményt Szegedre telepítsék. Az egyetemi negyed kiépítése, a Fogadalmi templom és az új közintézmények felépítése a város szellemi újjászületésének korszakát hozta el. Klebelsberg nemcsak politikusként, hanem mecénásként is támogatta a tudományos és kulturális életet: ösztöndíjakat alapított, kutatóintézeteket hozott létre, és külhoni magyar kulturális intézeteket – például a berlini, római és bécsi Collegium Hungaricumokat – szervezett a magyar tudomány és kultúra nemzetközi elismertetésére.

Külön figyelmet fordított a testnevelés és a sport fejlesztésére is, felismerve, hogy a nemzeti megújuláshoz egészséges, fegyelmezett és művelt ifjúságra van szükség. Az ő kezdeményezésére épültek az első korszerű sportpályák és uszodák, és támogatta az iskolai testnevelés bevezetését mint kötelező tantárgyat.

Klebelsberg Kuno munkásságát a higgadt, tudatos építkezés, a nemzeti önazonosság és a modern európai szellemiség ötvözése jellemezte. Nem a politikai harcot, hanem a szellemi és kulturális gyarapodást tekintette a magyarság legfőbb céljának. 1932-ben, 57 éves korában, hosszan tartó betegség után hunyt el Budapesten.

Halála után Szegeden és országszerte mély tisztelettel őrizték emlékét. Szegeden emlékmúzeumot hoztak létre, számos iskola, egyetem és közintézmény viseli a nevét. Klebelsberg Kuno életműve a magyar kultúrpolitika és közoktatás történetének egyik legnagyobb és legmaradandóbb alkotása, amely a tudás, a műveltség és a nemzeti önbecsülés összhangját hirdeti.