Panyi Miklós a koszorúzással egybekötött ünnepségen úgy fogalmazott: a forradalom szellemisége máig élő erő Magyarország és Európa életében. Felidézte: 1956 októberében a műegyetemi diákgyűlésen gyulladt fel a forradalom szikrája, itt fogalmazták meg a követeléseket, amelyek az egész nemzet szabadságharcának iránytűjévé váltak, másnap pedig innen indult a fáklyás menet. "Az emlékmű nem névtelen alakokat, hanem élő történelmet idéz: bátrakat, hazafiakat, fiatalokat, szabadságharcosokat" - hangsúlyozta, hozzátéve: ők azok, akik példát mutattak az egész országnak. Nem kérdezték, ki elég erős, azt nézték, ki elég bátor - mutatott rá az államtitkár, aki fontosnak nevezte, hogy a szabadság soha ne válhasson üres szólammá. Kiemelte: az ötvenhatos hősök emlékeztetnek arra is, hogy a család, önrendelkezés, keresztény hagyomány ügyében nem lehet kompromisszumot kötni.

Panyi Miklós kijelentette: a forradalom öröksége ma fontosabb, mint valaha. Olyan korban, amikor minden, ami egy nemzet tartóoszlopait képezi - függetlenség, identitás, történelmi örökség - támadás alatt áll - mondta, megjegyezve: "mi, magyarok példát mutatunk". "Nem tankok árnyékában élünk, de ma is harcolunk" - mondta. Az államtitkár úgy fogalmazott: a történelem megmutatta a szabadság értékét és az összefogás erejét, de belénk égette a széthúzás, a gyöngeség következményeit is.

Az igazság erő nélkül keveset ér, ezért Magyarország soha többé nem engedheti meg a könnyelműség és széthúzás luxusát - hangoztatta. Úgy folytatta: nem engedhetünk a szabadságból, a szuverenitásból, abból, hogy mi határozzuk meg saját sorsunk alakítását, erőforrásaink elosztását, a háború és béke kérdését. Nem engedhetünk abból sem, hogy megválaszthassuk, kivel akarunk együtt élni, hogyan tanulnak gyermekeink, milyen oktatást kapnak, milyen példaképeket állítunk eléjük - tette hozzá.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy aki nem őrzi meg a szabadságot, attól könnyen elveszik. Mint mondta, Európa, főként Nyugat-Európa rohamosan változik, elhagyja örökségét, és sokszor szembefordul mindazon értékekkel, "amiket hajdanán együtt építettünk, védelmeztünk". "Mi vállaljuk a vitákat, a felelősséget, a harcot azokkal is, akik a nemzeti identitást, a keresztény kultúrát megtagadják" - jelentette ki, hozzátéve: ahogy ’56-ban, most is a fiatalok kezében van a jövő. Panyi Miklós leszögezte, most is van választásunk: kiállni a szabadság mellett, vagy behódolni az elnyomó rendszer előtt.

Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója azt mondta: a Műegyetemről indult az a láng, amely nemcsak Budapest utcáit, hanem egész Magyarország lelkét beragyogta. "Itt született meg a sokat szenvedett magyar nemzet lánglelkű fiataljainak szívében az akarat, ami kimondta: elég". A szabadság, az emberhez méltó élet mindennél többet ér, azért élni, és ha kell, halni is érdemes - tette hozzá.

A főigazgató rámutatott: ’56 hősei nemet mertek mondani a félelemre, és igent a szabadságra. Nem hatalomra vágytak, csak hogy szabadon élhessenek a saját hazájukban - fűzte hozzá. Szavai szerint ezek a hősök a sorstárs nemzeteknek és a nyugati világnak is azt üzenték: a magyarság nem tűrheti tovább az elnyomást, mert a szabadság nem kegy, hanem alapvető emberi jog.

A forradalom napjaiban minden emberi félelem felett diadalmaskodott az összetartozás ereje - mondta Móczár Gábor, hozzátéve: október 23-a így lett a nemzet lelki emléknapja, amikor újra és újra kimondjuk, hogy a szabadság a magyar nemzet legmélyebb igazsága. A főigazgató hangsúlyozta: ötvenhat üzenete nemcsak hős múltunkról, hanem az előttünk álló jövőről is szól. A szabadságért való küzdelem mindennapi feladatunk - fűzte hozzá.