Nemzeti Sírhely

Fónay Jenő gépészmérnök, az 1956-os forradalom és szabadságharc résztvevője, a Széna téri felkelőcsoport helyettes parancsnoka volt. A második világháború idején, 1944-ben önként jelentkezett katonai szolgálatra, majd amerikai hadifogságba esett, ahonnan 1945 novemberében tért haza. Ezt követően közgazdasági, majd műszaki tanulmányokat folytatott, 1953-tól az Erőműtervező Irodánál dolgozott gépészmérnökként. Az 1956-os forradalom idején részt vett a budapesti tüntetéseken, majd bekapcsolódott a Széna téri fegyveres ellenállásba. A felkelők helyettes parancsnokaként a csoport nevében a kormánnyal folytatott fegyverszüneti tárgyalásokon is részt vett. A forradalom leverését követően, 1957 októberében letartóztatták, és 1958-ban halálra ítélték. Több mint négy hónapot töltött halálraítéltként, mielőtt unokatestvére, Fónay Márta közbenjárására kegyelmet kapott; 1963-ban szabadult a börtönből, majd ismét mérnökként helyezkedett el. 

1989-ben a Politikai Foglyok Országos Szövetségének (POFOSZ) alapítója és első elnöke lett, tisztségét 2002-ig töltötte be.  Közreműködött Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének megszervezésében. Életművének elismeréseként 2005-ben Nagy Imre-érdemrenddel, 2006-ban pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével tüntették ki.