Nemzeti Sírhely

A budapesti V. kerületi főgimnázium (1904–1911), a budapesti tanárképző intézet gyakorlógimnáziuma r. tanára (1911–1924). A debreceni Tisza István Tudományegyetem, ill. a KLTE BTK Egyetemes Történeti Tanszéke ny. r. tanára (1924–1952) és a Tanszék vezetője (1950–1952). A Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar dékánja (1924–1927, 1942–1943). 1959-ben nyugdíjba vonult.

Eleinte a Mohács előtti Magyarország politika- és kormányzattörténetével, utóbb a Mária Terézia-kori úrbérrendezés történetével foglalkozott. 1904-ben tanulmányt tett közzé az 1519-1524 közötti országgyűlésekről, majd 1908-ban a Századokban publikálta dolgozatát, amelyben az 1505-1508 közötti diétákat vetette vizsgálat alá. Nem fogadta el kritikátlanul a korábbi történetírás merev tételeit az udvarhű főrendekről és a nemzeti érzelmeket tápláló köznemességről, hanem a kép pontosítására törekedett. 1909-ben látott napvilágot A magyar országgyűlések II. Lajos korában című műve, amellyel kapcsolatban élénk polémiát folytatott Szekfű Gyulával. Szabó szerint örvendetes volt a nemzeti párt megjelenése, Szapolyai János fellépése komoly sikereket rejt(het)ett magában. Felhívta a figyelmet arra, hogy a köznemesség a főúr nélkül is képes volt politizálni, és az erdélyi vajda sem támaszkodott mindig a köznemességre.

1952-től a történelemtudományok kandidátusa. Az MTA tagja levelező tagja 1931. május 15-től, tanácskozó tagja 1949. október 31-től. Tagságát posztumusz állították vissza 1989. május 9-én. Akadémiai székfoglalóját A megyék ellenállása Mária Terézia úrbéri rendeleteivel szemben címmel tartotta meg 1932. április 11-én.

Hamvait a család 1996-ban Debrecenből a makói temetőbe helyezte át.