Szerencs
A ma is álló szerencsi vár elődjét 1557–1558-ban építették Némethy Ferenc irányításával, mocsaras területen, vízzel telt árokkal körülvéve. Feladata a török elleni védelem volt Tokaj előváraként, és bár korszerű bástyák nélkül készült, kisebb támadások elhárítására alkalmasnak bizonyult. A 16. század háborúi miatt a település elnéptelenedett, a vár pedig annyira leromlott, hogy 1571-ben lebontása is szóba került. Fordulatot 1580 hozott, amikor Rudolf császár Rákóczi Zsigmondnak adta zálogba a birtokot. A későbbi erdélyi fejedelem jelentős átépítésekkel korszerű, erődített kastéllyá alakította a várat, amely Tokaj és Ónod között fontos védelmi szerepet töltött be. A nagy költségek miatt 1603-ban az uralkodó adományként Rákóczinak juttatta Szerencset és várát.
Rákóczi Zsigmond idején Szerencs gazdasági és politikai jelentősége megnőtt, a Hegyalja kapujaként védte a borvidéket, és több Habsburg–erdélyi konfliktus színtere lett. 1605-ben itt tartották azt az országgyűlést, amely Bocskai Istvánt Magyarország vezérlő fejedelmévé választotta. A 17–18. században a vár a Rákócziak fontos központja maradt, II. Rákóczi Ferenc szabadságharca alatt megerősítették. A szabadságharc bukása után több birtokos kezére került, állapota fokozatosan romlott, mígnem a 20. század második felében feltárások és rekonstrukció révén nyerte el mai, késő reneszánsz formáját. Ma a Zempléni Múzeum működik benne.
A vár közelében álló, 13. századi eredetű református templom román alapokra épült, gótikus jegyekkel. A reformáció után Rákóczi Zsigmond a református gyülekezetnek adományozta és felújíttatta. Történelmi jelentőségét növeli, hogy itt kiáltották ki Bocskai Istvánt fejedelemmé, valamint itt nyugszik Rákóczi Zsigmond. A vár és a templom együttese ma is a magyar rendi államiság, a protestáns hagyomány és a nemzeti önrendelkezés fontos emléke.