Történelmi emlékhelyek

A gyulai vár mindenekelőtt műemléki szempontok miatt emelkedik ki a mai Magyarország területén található egykori erősségek közül, mint téglavár hazánkban egyedülálló építészeti értéket képvisel. E mellett elsősorban korábbi katonai funkciója és az 1848–49-es szabadságharc utáni eseményekben betöltött szerepe teszi történelmi emlékhellyé.

A vár a gótikus téglavárak közé tartozik, amelyek kőben szegény vidékeken épültek. A korábban mocsaras-lápos területen adott volt a téglaégetéshez szükséges alapanyag. Az erősség a kora újkorban jól védhető „vízi vár” volt, amely árterületen, a Fehér-Körös által körbevett szigeten épült. Gyula helység története a 13–14. századra nyúlik vissza. A birtok Luxemburgi Zsigmond adományaként először a Losonczi családhoz került, majd örökösök híján a koronára szállt vissza. A gyulai uradalom a 15. század elején Maróti János macsói bánhoz, székely ispánhoz került, akit Zsigmond hűségéért bőkezű birtokadományokkal jutalmazott. A 15. század közepétől rendelkezünk megbízható adatokkal a várról. Az első két építési periódus a Marótiakhoz kötődik, a külső várfalat ekkoriban bástyákkal erősítették meg. A védelmi funkció mellett ugyanakkor az épület a család lakóhelyeként is szolgált, amit belső kialakítása is tükrözött, sok Zsigmond-kori belső tér máig megőrződött. A Marótiak kihalása után Corvin Jánoshoz, majd özvegyéhez, Frangepán Beatrixhoz került. Beatrixot Brandenburgi György őrgróf vette feleségül, így halála után a gyulai uradalmat ő örökölte.

A 16. század a török fenyegetettség jegyében telt, ami további erődítési munkákat tett szükségessé. A várat megerősítették, kettős palánkkal vették körbe. A török ostromra végül 1566-ban került sor. A Pertev pasa vezette török seregekkel szemben a körülbelül kétezer védő hatvankét napig tartotta Gyulát, ami a törökökkel vívott harcokban kiemelkedő teljesítménynek számított. A védők folyamatos veszteségei és az ellátmány szűkössége miatt báró Kerecsényi László, aki 1560-tól volt várkapitány, augusztusban tárgyalásra kényszerült az ostromlókkal, s végül szeptember 2-án a szabad elvonulásért cserébe átadta az erősséget. A törökök azonban az egyezséget megszegve a védők egy részét legyilkolták, vagy – mint magát Kerecsényit is – fogságba vetették. 1566 után több mint egy évszázados török uralom köszöntött Gyulára, amely egy szandzsák székhelye lett. Ahhoz, hogy a vár jó állapotban maradt meg a következő századokra, jelentékeny módon hozzájárult az is, hogy a török hódítók az ostrom után helyreállították az épületet. A török építkezések alakították ki a„Huszártornyot”, amely ma az erőd részét képezi.

A vár visszafoglalására, Sigbert Heister császári hadvezér vezetésével, a felszabadító háborúk idején került sor. A hatékony ostromzár következtében a kiéheztetett védők 1694 telén ugyan feladták a várat, ám a kivonulás logisztikai okok miatt csak a következő év januárjában történt meg. A visszafoglalás után az erődítés védelmi szerepe csökkent.

A gyulai vár 1705-ben a Rákóczi-szabadságharcban kapott újra katonai funkciót, amikor Károlyi Sándor kurucai vették körbe, ám elfoglalni nem tudták. Gyulát nem sokkal később vásárlás útján Harruckern János György udvari tanácsos szerezte meg. Az utolsó sikertelen „ostromra” 1735-ben került sor a szerb határőrkapitány, Szegedinác Péró nevéhez kötött parasztlázadás során. Gyula vára később a Wenckheim és az Almásy családok birtokába került. A 19. század elején a palánkot és a bástyákat lebontották, a török háborúk egykori erősségét gazdasági célokra használták, cselédlakásként, majd romantikus természetes romként vált a kastélykert részévé.

Az 1848–49-es szabadságharc bukása után a vár az orosz csapatok ellenőrzése alá került. Az orosz fogságba esett honvédtisztek a kastély és a vár közötti részen tették le a fegyvereiket 1849. augusztus 22–23-án. A később Aradon vértanúságot szenvedett honvédtábornokok közül tízen váltak itt meg fegyvereiktől. Knezich (Knezić) Károly inkább eltörte szablyáját, mintsem hogy ép állapotban tegye le. A szabadságharc ezen ereklyéje ma a múzeum féltett kincse. Az egykor itt raboskodó aradiak emlékét a fegyverletétel helyén ma emlékpark őrzi.