Tápióbicske
1849. április 4-én Tápióbicskén vívták a szabadságharc egyik jelentős csatáját. A magyar fősereg a tavaszi hadjárat során megpróbálta bekeríteni a vele szemben álló császári főerőket. A támadás kezdetekben a terveknek megfelelően alakult, de Tápióbicskénél váratlan esemény zavarta meg a támadást. A honvédsereg végül ennek ellenére győzedelmeskedett.
A tavaszi hadjárat fő célja, hogy a császári erőket megkerülje, illetve lehetőleg bekerítse. A Vetter Antal által kidolgozott és Klapka György által finomított haditerv alapján a VII. magyar hadtest a Zagyva vonalán, Hatvannál támadta meg a császári fősereget. Közben három hadtest, a valódi honvéd főerő átkaroló hadműveletbe kezdett. Az Alföld irányából visszavont császári erők azonban 1849. április 4-én beleütköztek az előrenyomuló magyar hadtestekbe Tápióbicske térségében.
A támadás menetrendjének megfelelően előrenyomuló Klapka hadtest 1849. április 4-én reggel érkezett meg Tápióbicske faluhoz. Az információk szerint az előzőnap elvonuló császári sereg poggyásza volt már a településen. Az óvatlanul benyomuló elővéd azonban egy egész dandárnyi császári erő tüzébe került. A váratlanul kialakult menekülés több egységet magával sodort. Klapka erre bevetette a lovasságot, akikkel szemben a horvát lovasság is megindult. Az összecsapásból a jóval képzettebb magyar huszárok kerültek ki győztesen. Ekkor zajlott le az a párbaj a császári Riedesel és a magyar Sebő Alajos tisztek között, amelyről Jókai Mór állított emléket a Kőszívű ember fiai című regényében Palvicz Ottó és Baradlay Richárd összecsapásaként. A magyar hadtest azonban a lovassági roham sikerének ellenére folytatta a hátrálás a Tápió mögé. A válságosra forduló helyzetből a Damjanich hadtest támadásba vetése mentette ki a magyar erőket. A Tápió hídját egy furcsa, de bátor roham során foglalta vissza a honvédsereg. Földváry Károly, a szegedi „fehértollasok” zászlóaljparancsnoka elragadta a kassai „vörössipkás” zászlóalj lobogóját, így a két zászlóalj egyszerre rohanta meg a hidat, a félelmet nem ismerő parancsnokot követve. Ezt követően a két hadtest közös erővel legyűrte a vele szemben álló császári erőket és jelentős győzelmet aratott.