A Magyar Honvédség apraja-nagyja lerótta tiszteletét a császári és királyi Duna-flottilla utolsó parancsnoka, és a Magyar Királyi Folyamőrség első vezetője előtt. Az I. világháború magyar hőse 70 évvel halála után érkezett meg végső nyughelyére. Május 21-én, a magyar honvédelem napján tartották Wulff Olaf Richárd vezérfőkapitány, a 20. századi magyar haditengerészet és folyami hadihajózás története meghatározó alakjának és feleségének, Losonczy Edinának újratemetését a Fiumei úti sírkert 52-es hősi parcellájában.

Az eseményen a Magyar Honvédség apraja-nagyja megjelent, többek között ott volt Böröndi Gábor vezérkari főnök, Harrach Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke, Manfred Hans dandártábornok, Ausztria Magyarországra akkreditált attaséja, és felszólalt Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter, valamint Ferdinand von Herold Duarte, Wulff dédunokája, Costa Rica tiszteletbeli magyarországi attaséja.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf azzal kezdte beszédét, hogy halálának hetvenedik évfordulója alkalmából térhetnek haza Wulff Olaf Richárdnak, a  dunai harcok hősének maradványai, aki a Magyar Királyi Folyamőrség megszervezője és első parancsnoka is volt egyben. 

A rendszerváltoztatás története az újratemetések sorozata. A szabadság első fájdalmas kötelessége a kommunista diktatúra által elűzött vagy meggyilkolt emberekkel és a végképp eltörlésre ítélt múlttal való találkozás lehetősége
– fogalmazott a miniszter, hozzátéve, hogy három és fél évtized telt el, de még mindig temetünk, és sokan vannak még odakint. Kiemelte, hogy minden hős hazatérése nagy öröm a nemzet számára, hiszen végtisztességet adhatnak a hősöknek, így köszönet jár mindenkinek, aki segített hazahozni a vezérfőkapitány és felesége maradványait. 

Ezután egy kis életrajz következett Wulff 1877-es budapesti születésétől egészen 1955-ös Costa Rica-i haláláig. A norvég származású Wulff Olaf megjárta haditengerészként a világtengereket, majd tiszteletre méltó beosztást kapott a Dunán, a „haza védelmében”, de a nagy háború mindent átírt – mondta a tárcavezető. 

Wulff azonban minden misszióját sikerrel teljesítette, „egész hadjáratokat megfordító tettek kísérték pályáját”. Két alkalommal is kulcsszerepet játszott Belgrád bevételénél, folyamátkelést akadályozott meg a Száván, áttört az Al-Dunán, majd a Fekete-tengeren átkelve a Dnyeperen és a Dnyeszteren teljesített szolgálatot. Hajóraját hazahozta épségben, és sosem győzték le. 

Hőstetteiért a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjével, az osztrák–magyar monarchia legmagasabb katonai kitüntetésével díjazták.
A 9 milliós hadsereg tisztikarából mindössze 131-en vehették át ezt az elismerést.

Ezután kitért a Trianoni békeszerződés utáni időkre, amikor „újra kellett alapítani az évezredes magyar államot”. A pénztelenség ellenére új, jól működő intézményeket kellett létrehozni, pótolni mindazt, ami elveszett, és a megváltozott körülmények között is ellátni a feladatokat – fűzte tovább.

A Magyar Királyi Folyamőrség felépítésével 12 év alatt létrehozta azt az antant elől rejtett erőt, amely lehetővé tette hazánk vizeinek fegyveres védelmét
– mondta. Wulff azonban tudta, hogy „számára nincs hely a szovjetek által megszállt Magyarországon”, és az utolsó pillanatokban elhagyta hazáját.

Costa Rica volt nyugdíjas éveinek színhelye, befogádásáért a „magyarok mindig hálásak lesznek”, s amikor 1955-ben meghalt, „csak a remény virrasztott a sírja felett. A remény, hogy lesz egyszer egy szabad Magyarország, amely megszabadulva az idegen megszállástól és a kommunista diktatúra csatlósaitól, újra kézbe veheti a maga sorsát” – fogalmazott. 

Szalay-Bobrovniczky Kristóf szerint ma, amikor egy ütőképes hadsereget épít a Magyar Honvédség, meg kell érteni Wulff Olaf és a hozzá hasonló hősök történetét – mint például az 1848–1849-es szabadságharc hőseiét, akik részei nemzeti panteonunknak. 

Vezérfőkapitány úr, vezérfőkapitányné asszony, az utolsó kikötőnél állunk, végre hazaérkeztek! Végleg haza. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a magyar honvédelem napján köszönthetem itthon önöket
– zárta megemlékezését.

Ezután Ferdinand von Herold Duarte, Wulff dédunokája, mondott néhány szót Wulff Olafról, de ezek nagyrészt átfedésben voltak a honvédelmi miniszter által elsorolt hőstettekkel és évszámokkal. Azt viszont könnyekkel küszködve hozzátette, hogy nagyon hálás a magyar államnak azért, hogy lehetővé tették, dédapja és dédanyja maradványai magyar földön nyugodhassanak, hiszen a szívük mélyén mindig is magyarok voltak.

Ezután következett a temetési szertartás, amelyet excellenciás Berta Tibor dandártábornok és Mészáros László dandártábornok felváltva vezényelt le imákkal, könyörgésekkel és áldásokkal. 
A sírba engedés alatt a honvédség hat ágyúlövéssel tisztelgett a nemzet hőse előtt, majd a megjelentek egymás után egy szál virággal rótták le tiszteletüket Wulff Olaf Richárd, a császári és királyi Duna-flottilla utolsó parancsnoka, és a Magyar Királyi Folyamőrség első vezetője előtt.