Rövid leírás
Budapesten élt, 1926-tól kiállító művész. Pályája a realizmus jegyében indult (Édesanyám, 1925); akkori jellemző alkotásai főként karakteres portrék. Karrierje kibontakozását késleltette a sztereotip női szerepvállalás, a domináns szobrász férj hatása. Szobrászi tevékenységét újrafogalmazta az 1940-es évek második felében. Alkotásait újra és újra megújuló formanyelv jellemezte. Kisméretű fa reliefjeit az 1960-as évektől térbe ékelődő, nyomokban az olasz Giacometti hatását tükröző figurák követték. Ugyanekkor születtek ágyban fekvő nőalak-, szerelmespár-, földön heverő katona-sorozatai is. Egyre gyakrabban használt építészeti elemeket, ezzel erősítve a térérzetet, az ember napi tevékenységének színhelyét. Művészi pályájának összefoglalója az Utca (1974) c. alkotás, amelyben terek, falak, ablakok között együtt léteznek, egymásra találnak az elmúlt években készült figurák, az előző évtizedek tudós-, politikus-, művészportréival.