Rövid leírás
A József Műegyetem Gépészmérnöki Osztály Műszaki Mechanika Tanszéke tanársegéde, egyúttal Paulay László műszaki és elektrotechnikai vállalatának villanyszerelője (1927–1929). A Fővárosi Elektromos Művek Kábelosztálya, majd Szervezési és Ellenőrzési Főosztálya beosztott mérnöke (1929–1941), főmérnöke és a Próbaterem h. vezetője (1941–1945). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE), ill. a BME Gépészmérnöki Kar Villamosművek és Villamos Vasutak Tanszéke egy. adjunktusa (1945–1948), intézeti tanára (1948–1951), az Elektrotechnika Tanszék alapító egy. docense (1951–1952), egy. tanára (1952–1957). A forradalom és szabadságharc idején, a BME Forradalmi Bizottságának elnöke (1956. okt.–nov.), fegyelmi eljárást indítottak ellene, és „szigorú megrovásban” részesítették. Az Erőműtervező Vállalat főszakértője (1957. dec.–1958. jan.), a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézete tud. főmunkatársa (1958–1960), az Elektromos Osztály vezetője (1960–1964). A Veszprémi Vegyipari Egyetem Géptan Tanszéke egy. docense, az Elektrogépek Tanszéki Csoport vezetője (1964–1966), az Elektromos Művek tud. munkatársa (1966–1967), a Vegyi- és Robbanástechnikai Kutató Intézet műszaki tanácsadója (1967–1968).
Villamos vezetékszerkezetek és készülékek vizsgálatával, érintésvédelmi kutatásokkal foglalkozott. Nevéhez fűződik a ferihegyi repülőtér villamos repülésbiztosító berendezéseinek kialakítása, az első megbízható működésű feszültségvédő-relé kifejlesztése, ill. új típusú luxmérők kidolgozása. A magyarországi színdinamikai kutatások úttörője.