Nemzeti Sírhely

Édesanyja Lenkey Lídia. 1938-tól nagyapjánál nevelkedett Disznóshorváton, a mai Izsófalván. A háború után már Miskolcon járt általános iskolába. Nagyon szerény körülmények között éltek, édesanyja egy iskolai konyhán dolgozott. Rajzait már itt látta Papp László festőművész. 1952 és 1956 között a Földes Ferenc Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, de nem volt jó tanuló. Eleven gyerek volt, focizott, ponyvákat olvasott, de sokat rajzolt. Nyilvánvaló rajztehetsége okán Papp László és Seres János szakköreibe járt képzőművészetet tanulni. 1956-ban felvették a Képzőművészeti Főiskolára. A festészeti és a grafikai szakon is tanult, tanárai között volt Csanády András, Barcsay Jenő, Szőnyi István, Fónyi Géza és Ék Sándor. A negyedik évfolyamon Zelenák Crescencia irányításával alkalmazott grafikát tanult. Főiskolai évei alatt kötött szoros művészbarátságot Kondor Bélával, Rékassy Csabával és Ágotha Margittal.
1962-ben végzett, diplomamunkája József Attila hat verséhez (Külvárosi éj, A kutya, Mikor az uccán átment a kedves, Levegőt, Anyám, Betlehemi királyok) készített színes rézkarc-illusztráció sorozata volt. Már főiskolás korában a nyarakat a miskolci művésztelepen töltötte, és 1961-ben részt vett az első miskolci Országos grafikai biennálén. 1957-ben megnősült, felesége Kiss Ilona volt, akitől 1965-ben, 1966-ban és 1967-ben három fia született (az első gyermek három hónapos korában meghalt). 1962-ben Miskolcra költöztek, ahol műtermes lakást kapott a várostól. A művésztelepen új barátokra tett szert, az itt dolgozó művészek közül még különösen Csohány Kálmánnal és Feledy Gyulával talált közös hangot.
A második Grafikai Biennálén már díjazták, 1964 és 1967 között pedig Derkovits-ösztöndíjban részesült. Első önálló kiállítását 1968-ban Budapesten rendezték a Dürer Teremben. 1965-től tíz évig, majd 1979-ben is, közreműködött a Grafikai Biennále zsűrijében. Sorra vett részt hazai és külföldi kiállításokon, tanulmányutakon. Az 1960-as évek végétől a nyarait Bulgáriában töltötte, művésztelepeken, a tengerparton. 1972-ben egy, a miskolci Megyei Könyvtár előadóterméhez készítendő pannó készítésére kiírt pályázatot nyerte el, a tervek elkészültek, a kivitelezésre azonban nem került sor (amikor jóval később megint elővette a terveket, meghalt Kondor Béla, ami elvette alkotó kedvét). 1973-ban két komoly díj jelezte elismertségét: Munkácsy Mihály-díjat kapott, majd elnyerte a VII. Országos grafikai biennále nagydíját. 1974-ben elvált feleségétől. 1975-ben Miskolc neki ítélte a Kondor-emlékérmet. Egyre több időt töltött Debrecenben, és festményekkel kezdett foglalkozni, főleg pasztell és akvarell technikával alkotott. A hetvenes évek második felében vezette a Nehézipari Műszaki Egyetem sikeres képzőművész körét.
Magánélete is ebben az időszakban rendeződött: 1976-ban újra megnősült, Gaál Lenkétől született Péter fia 1978-ban, majd az új családba került két első házasságából született fia, Gábor és Balázs is. Kiállításai ekkoriban is sűrűn követték egymást, 1980-ban Feledy Gyulával közösen kiállítást rendeztek az akkor elhunyt közös barát, Csohány Kálmán emlékére.
1983-ban, egy elzáródott nyaki ér következtében váratlanul elhunyt – fiatalon, alkotóereje teljében, lezáratlan életművet hagyva maga után. 1984-ben emlékkiállítást rendeztek műveiből a Miskolci Galériában. 1986-ban felavatták síremlékét, Küncsó Canev bolgár szobrászművész alkotását. Miskolc városa 1995-ben posztumusz díszpolgári címet adományozott számára.