Nemzeti Sírhely

 

Kezdetben apja taníttatta, majd a soproni líceum hallgatója (1788–1795); közben elszökött Sopronból, katonának állt (1793, de onnan visszatért a líceumba). Tanulmányai befejezése után rövid ideig apja mellett gazdálkodott, majd nagybátyjánál, Niklán élt. Sömjéni (= Kemenessömjén) birtokán telepedett le (1798–1803), végül visszatért Niklára, s haláláig ott gazdálkodott (1200 holdon és a gombai szőlőhegyen 40 hold szőlőn; 1803–1836).

A gazdálkodás mellett kezdett el komolyabban verseket írni, jóllehet a soproni líceumban már a Nemes Magyar Társaság – az első magyar nyelvű diák önképzőkör – alapító tagja (Kis Jánossal). Diákkorában sokat olvasott, kiválóan megtanult németül és latinul, elsősorban az ókori görög és római mitológia iránt érdeklődött; költői példaképe Horatius lett. Költészetében a korabeli magyar nemesség életszemlélete és érzésvilága, belső világnézeti küzdelme érhető tetten. Gőgösen büszke nemességére, ugyanakkor szorongva látja ennek a nemességnek túlhaladottságát és erkölcsi hanyatlását. Egyszerre éli át a nemesi nemzedék haladó és visszahúzó érzelmeit, lelkében és töprengéseiben zajlik a kor egész konfliktusrendszere. Kazinczy hatására fokozatosan a felvilágosodás eszméinek híve lett: erőteljes, szuggesztív költői nyelve és stílusa ugyanakkor a magyar romantikus líra legfontosabb előkészítőjévé tette. Lírájára a klasszikus Horatiuson kívül még a korban nagyon divatos Mathisson osztrák szentimentalizmusa hatott, a magyarok közül elsősorban Virág Benedek verseiért lelkesedett. Lírájának tetőpontja az 1800-as évek elején írt nagy, hazafias költeményei, amelyekben a közösséghez szólva hívta fel a figyelmet a nemzetet fenyegető veszélyekre, és bátor helytállásra buzdított. Hazafias költeményeinek döntő többsége alkaioszi óda, közülük a legismertebb a Magyarokhoz (eredeti címe: Merengés), számos sora szállóigévé vált. A művet Berzsenyi három változatban is elkészítette (1796, 1803, 1810; valószínűleg egy változata már szerepelt 1803-ban, a Kazinczyhoz elküldött első versek között is). A költemény Horatius A rómaiakhoz (Ad Romanos) c. ódáját követi a dicső múlt és a hitvány jelen szembeállításával; míg a nemzethalál fenyegetésével a reformkori költészet fontos motívumait előlegezte meg. Több ódája korának fontos eseményeihez kapcsolódott: az 1797. évi nemesi felkeléshez (A felkölt nemességhez a szombathelyi táborban; Herceg Esterházy Miklóshoz), a napóleoni háborúkhoz (Az ulmai ütközet), az 1807. évi országgyűléshez (Felsőbüki Nagy Pálhoz; Gr. Festetich Györgyhöz; A magyarokhoz, 1807). Mégsem alkalmi versek ezek, hanem a hősiesség, a hazafiúi erkölcs hirdetései, ünnepélyes formában.

1) Származása, gyermekkora (1776–1788)

Berzsenyi Dániel 1776. május 7-én született Egyházashetyén (Vas megye), egy régi középnemesi, evangélikus családban. Apja, Berzsenyi Lajos jogot végzett, de gazdálkodóként élt; anyja Thulmon Rozália volt. A család vidéki, gazdálkodó életformát folytatott, ami Berzsenyi egész életére és világszemléletére döntő hatással volt.

Apja tudatos nevelési elvei miatt későn kezdte iskolai tanulmányait: gyermekként elsősorban testi edzésben, mezőgazdasági munkában vett részt, hogy „megerősödjék”. Ez a kemény nevelés zárkózott, önvizsgáló, gyakran melankolikus személyiséget formált benne.

2) Tanulmányai és szellemi fejlődése (1788–1799)

1788-ban, 12 évesen került a soproni evangélikus líceumba, ahol klasszikus műveltséget, latint, történelmet, filozófiát és irodalmat tanult. Itt ismerkedett meg Horatius költészetével, amely egész líráját alapvetően meghatározta.

1793-ban megszökött az iskolából, rövid ideig katonának is állt, majd visszatért családjához. Ezek az évek belső vívódásokkal, identitáskereséssel teltek: egyszerre vágyott szellemi érvényesülésre és a birtokos nemesi élet biztonságára.

3) Házasság, gazdálkodó életforma, niklai visszavonultság (1799–1803)

1799-ben feleségül vette Dukai Takách Zsuzsannát, másod-unokatestvérét. Házasságuk után gazdálkodni kezdett, előbb Kemenessömjénben, majd 1804-től Niklára költözött, ahol élete végéig élt.

Niklai évei alatt elszigetelten, vidéki magányban alkotott, miközben kapcsolatot tartott fenn a kor legjelentősebb irodalmáraival (Kis János, Kazinczy Ferenc, Döbrentei Gábor). Ez a kettősség — vidéki gazdálkodó és magas szintű költői ambíciók — személyiségének alapfeszültsége lett.

4) Költői indulása, Kazinczy kapcsolata (1803–1817)

Tehetségét Kis János evangélikus lelkész fedezte fel 1803-ban, aki verseit továbbította Kazinczy Ferencnek. Kazinczy lelkes támogatója lett, levelezésük jelentős szerepet játszott Berzsenyi irodalmi kibontakozásában.

1813-ban megjelent első kötete:

Berzsenyi Dániel versei (1813)

Ez a kötet a magyar klasszicista ódaköltészet csúcsteljesítménye lett.

Fontos művei:

A magyarokhoz I–II.
A közelítő tél
Levéltöredék barátnémhoz
Búcsúzás Kemenesaljától
Osztályrészem
 

5) Kölcsey kritikája és alkotói válsága (1817–1830)

1817-ben Kölcsey Ferenc éles kritikát írt Berzsenyi verseiről, amely mélyen megrendítette. A támadás hatására szinte teljesen elhallgatott költőként, és figyelme esztétikai, irodalomelméleti kérdések felé fordult.

Megírta jelentős tanulmányát:

Poétai harmonistica (1833)

Ebben védelmébe vette saját költői elveit, és a magyar esztétikai gondolkodás egyik alapművét alkotta meg.

6) Utolsó évek, halála (1830–1836)

1830-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották, ami erkölcsi elégtételt jelentett számára. 1836. február 24-én hunyt el Niklában, 59 éves korában. Halála után gyorsan kialakult nemzeti klasszikus kultusza.

 

Berzsenyi:

• a „magyar Horatius”
• a magyar klasszicizmus legnagyobb lírikusa,
  a romantika előfutára,
  a nemzeti sorskérdések egyik első nagy költői megfogalmazója.
  Költészete a nemesi világ hanyatlását, a nemzeti megújulás szükségességét, és az emberi elmúlás tragikumát egyesíti.

(A kép forrása: Wikipédia)