Nemzeti Sírhely


Rákóczi Zsigmond, báró

Rövid leírás

Rákóczi Zsigmond, báró

Erdélyi fejedelem (1607–1608), a korabeli Magyarország egyik leggazdagabb főura, a Rákóczi-család vagyonának és hatalmának megalapozója volt. Felsővadászon született, ifjú korában Perényi Gábor apródja volt Sárospatakon. Katonai pályafutását Egerben kezdte, majd 1572-ben Szendrő várkapitánya lett. 1587-ben Eger várkapitányává nevezték ki, 1588-ban legyőzte a túlerőben lévő török csapatokat a szikszói csatában; ezért a győzelméért a királytól bárói rangot kapott. 1593-ban visszafoglalta a török kézen lévő szabadkai és füleki várakat. Részt vett az 1594-es turai csatában és ott volt Hatvan ostrománál is. Hegyaljai borával kereskedve hatalmas vagyonra tett szert, még a Szepesi Kamarának is kölcsönzött, aminek fejében a Habsburg-kormányzat zálogba adta neki Szerencs városát. Itt hosszú építkezésbe kezdett, melynek eredményeképpen elkészült a szerencsi vár.

1604-ben a Bocskai felkelés oldalára állt, ahol Bocskai felfigyelt a Rákóczi Zsigmond kiváló képességeire, ezért kormányzóvá neveztette ki. 1607 február 11-én a rendek fejedelemmé választották. A protestáns Rákóczi fejedelemként támogatta Károlyi Gáspár bibliafordításának, a „vizsolyi Bibliának” a megjelentetését. Fejedelemsége közben mindvégig áskálódott ellene Báthory Gábor, bukását végül a hajdúk felkelése okozta, akik a Bocskai halálával semmissé lett privilégiumaik megújításáért szálltak harcba I. Rudolf csapatai ellen. Rákóczi Zsigmond nem akart konfrontálódni a királlyal, így a helyzetük rendezését ígérő Báthory gond nélkül megnyerte a hajdúk támogatását ellene. Zsigmond végül  1608. március 5-én lemondott fejedelmi címéről (hatalmas zálogért cserébe, szádvári és sárosi birtokokért). Lemondása után elhagyta Erdélyt és hazaköltözött birtokaira, ahol 1608 decemberében elhunyt. 1609. januárt 21-én helyezték örök nyugalomra a szerencsi református templomban.

Ma is meglévő tumbája a reneszánsz díszítőművészet jeles emléke. Ő az egyetlen erdélyi fejedelem, akinek sírja a mai Magyarország területén található (1644-ben császári katonák dúlták fel a sírját).

Emlékezet

Sírkövén egy magyar nyelvű vers összegzi pályáját:


"Magyar Országnak támasza

Vala Császárunk Tanáchya

Szendrő csudálta erejét,

Eger karját nagy elméjét.

Erdély szerette oltalmát.

Az Török félte hatalmát.

Mi honnyunkban lakó népek

Óhajtyuk mint igaz hivek."

Irodalom

-