Hírek

Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke, Pungor Ernő egykori minisztertársa emlékbeszédében hangsúlyozta, hogy Pungor Ernő számára mindig is a tudomány, az egyetem, de főként a kutatás és a fejlesztés, a kutatóintézetek világa jelentette azt a helyet, ahol otthon érezte magát, ugyanakkor nemcsak a tudományos megismerés és megértés, hanem az emberi kapcsolatok bővítése, a kutatási eredmények alkalmazása is élénken foglalkoztatta. Hozzátette: minisztersége idején Pungor Ernő emberi és szakmai tekintélyével, a tudományos szervezetekben kifejtett szerepvállalásával, széles körű kapcsolataival nem csak ahhoz járult hozzá, hogy a magyar kutatók bekapcsolódjanak a tudomány nemzetközi vérkeringésébe, hanem ahhoz is, hogy a magyar gazdaság újra fejlődő pályára álljon. „Nemcsak kutató, hanem a munkatársait és a tehetséget becsülő, a fiatalok előmenetelét segítő igazi tanár volt. Olyan ember, aki mindig mindenkivel szemmagasságba tudott kerülni, olyan ember, akinek az ajtaja mindig nyitva állt a tanácsot, a segítséget kérők előtt”- tette hozzá Latorcai János. 

Dr. Hudecz Ferenc akadémikus, az MTA természettudományi alelnöke beszédében arra mutatott rá, hogy Pungor Ernőnél a kutatási életpályához alapvetően szükséges kíváncsiság akadályt nem ismerő elhivatottsággal és szorgalommal párosult. Hozzátette, hogy Pungor értette az alapkutatások jelentőségét, tisztában volt azzal, hogy milyen fontos egy-egy jelenség megértése, a tudás. Fiatal munkatársaival együtt bejelentett szabadalma alapján indult el Magyarországon a világon elsőként az ionszelektív elektródok gyártása. „Pungor Ernő akadémikus gróf Széchenyi István nyomán a kiművelt emberfők sokaságában látta az ország erejét. Mint mondta: gondolatokra, ötletekre, kreativitásra van a legnagyobb szükség. Egész életében ontotta is őket” – zárta beszédét Hudencz Ferenc. 

Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója azt nagsúlyozta, hogy a Fiumei úti sírkert nemzeti emlékhely 27-es parcellájában 1980. március 5. óta emlékezhetünk az akadémikusokra, akkor nyílt meg ugyanis az úgynevezett akadémiai parcella, ahol mára több mint hatvan akadémikus nyugszik, köztük.
Rámutatott: „Pungor Ernő szerint „aki még él, az csak kutató, halála után derül ki, hogy valóban tudós volt-e”. Az, hogy ma itt állunk, és a neves vegyészprofesszorra emlékezünk születésének 100 éves évfordulóját követően, egyértelműen mutatja: Pungor Ernő tudós volt”- zárta beszédét a főigazgató. 

Az 1923-ban született Pungor Ernő tudományos pályafutásának fontos állomása, hogy 1976-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. Székfoglalója témája a műszeres elemzés volt. Több könyve és 1000-nél is több tudományos publikációja jelent meg, találmányainak száma 100 körülre tehető. A rendszerváltás után 1990 és 1994 között az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságot (OMFB) vezető tárca nélküli miniszterként tagja volt az Antall-, majd a Boross-kormánynak is (1990 és 1994 között). Ezt követően a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány intézethálózatának tudományszervezője volt: 1994-2001-ig főigazgatója, 2002-tól haláláig pedig főtanácsadója. Az intézetegyüttes azóta is működik, jelenleg Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft. név alatt. Pungor Ernő kutatói munkásságát hazánkban számos kitüntetéssel ismerték el: Akadémiai Aranyéremmel (1988), Gábor Dénes díjjal (1995), a Magyar Köztársasági Érdemrend közép- és nagykeresztjével (1998, 2003) és Magyar Örökség Díjjal (2003). Büszke volt arra, hogy szülőfaluja, Vasszécseny díszpolgára lehetett. Emlékének méltó megőrzése érdekében 2008 óta minden évben Pungor Ernő-díjjal ismerik el a kémiai tudományos kutatások terén kimagasló érdemeket szerzett 45 év alatti kutatók, szakemberek munkáját.