Nemzeti emlékhelyek

A budapesti Kossuth tér a magyar történelem fontos színhelye, amelyet az Országgyűlés 2012. január 1-jei hatállyal egyedüliként kiemelt nemzeti emlékhelynek nyilvánított. A teret meghatározó hatalmas épület, a törvényhozásnak helyet adó Országház előtt rendezik a legtöbb állami megemlékezést és ünnepséget. A tér a politikai tömegrendezvények gyakori helyszíne, mivel a Kossuth teret a törvényhozásban betöltött jelentősége révén a magyar politika szimbolikájában a magyar államisággal azonosítják.

A nemzet nagyjai számára létrehozott sírkert gondolatát Széchenyi István vetette fel. A sírkert a 19. század közepén Pest köztemetőjeként nyílt meg, majd a század végére Magyarország legrangosabb kegyeleti helyévé vált. Itt áll többek között Batthyány Lajos, Deák Ferenc és Kossuth Lajos mauzóleuma, ez utóbbi Magyarország legnagyobb síremléke. A magyar történelem és kultúra kiemelkedő alakjainak itt található sírhelyei közül több mint másfél ezer védett. A síremlékek jelentős része fontos művészeti emlék, híres szobrászok alkotása. A temető parkja gazdag növény- és állatvilágáról is ismert.

Az Andrássy utat lezáró tér mai alakja a honfoglalás ezredik évfordulóján, 1896-ban kezdett formálódni. Ekkor adták át a Műcsarnokot, ekkor született törvény a Szépművészeti Múzeum és a Millenniumi emlékmű felépítéséről. 1929-re készült el a mű: ezer év legfontosabb uralkodóinak szoborgalériája és a hét honfoglaló vezér szoborcsoportja, előtte a magyar hősi halottak jelképes sírja. A tér a nemzet és az ország egész történelmét megidézi, nemcsak a háborúk áldozataira emlékeztet, hanem a békeidők alkotóira és alkotásaira, a magyar művelődés időtálló értékeire is. A Hősök tere és az Andrássy út a világörökség része.

A Magyar Nemzeti Múzeum, a magyarság és a Kárpát-medence történelmi múltjának egyik legfontosabb és leggazdagabb műkincsgyűjteménye. Épülete 1847-ben készült el Pollack Mihály tervei alapján. 1848. március 15-én a Múzeumkertben tartott népgyűlés hirdette meg a modern Magyarországot megteremtő forradalmi eszméket. Dísztermében több alkalommal tanácskozott az Országgyűlés alsó- és felsőháza. 1861–1944 között számos olyan kiemelkedő személyiségtől vett itt végső búcsút a nemzet, mint Teleki László, Kossuth Lajos, Ady Endre és Bem József.

Az 1945 utáni magyar történelem „temetői emlékhelye”, ahol az 1945 és 1956 utáni törvénytelenperekben hamis vádak alapján elítélt és kivégzett politikusok, katonák, közéleti személyiségek, munkások, diákok és parasztok földi maradványai nyugszanak. A gyászpark a nemzeti összetartozás és a kommunista elnyomás elleni tiltakozások szimbolikus tere. 1990 előtt a fennálló hatalommal szembeni, 1956 emlékét idéző néma tüntetések helyszíne. Napjainkban az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékező ünnepségek egyik legfontosabb színtere.

A régi rákosmezei országgyűlések helyszíne, a főváros X. kerületének részét képező Királydomb a magyar államiság egyik szimbóluma. Rákosmező a különböző források alapján a pesti városfalakon kívül, a Rákospatak dunai torkolata és a kőbányai dombok közötti síkságon terült el. Az egykori országgyűlések központi helye a kőbányai Királydomb (vagy más néven Királyhegy) volt, ahol egykor a király sátra állt, ahogy azt a 18. század első felében Bél Mátyás, korának legnagyobb földrajz- és történelemtudósa is följegyezte. A 19. században többen is - köztük Boráros János - szorgalmazták, hogy a Királydombot  mint a rákosmezei országgyűlések egykori helyszínét, méltó módon jelöljék meg. A Rákosmezőre tervezett emlékmű ügye a 20. században is többször felmerült, azonban a nemzeti emlékhely létrehozására a kommunista diktatúra idején nem kerülhetett sor.