Rövid leírás
A Honvédelmi Minisztériumhoz (HM) beosztott sporttiszt (1952–1957), a HM Kiképzési Csoportfőnökségnél (1957–1958), a Magyar Néphadsereg (MN) Sportközpontjánál szolgált (1958–1965); honvéd századosi rangban (1950-től). Két ciklusban országgyűlési képviselő (1950–1953 és 1953–1957); miután részt vett a Budapesti Honvéd illegális dél-amerikai turnéján (1956–1957) katonai rendfokozatától és kitüntetéseitől megfosztották (1957), egyúttal országgyűlési képviselőségéről is le kellett mondania (1957). Posztumusz rehabilitálták (1990) és honvéd ezredessé léptették elő (1996).
A Kispesti AC (1942–1949); közben a Pilisi Levente SE (1944. nov.–1945. febr.), a Budapesti Honvéd labdarúgója (1949–1962); támadó jobbfedezet. Olimpiai bajnok (1952); vb 2. (1954), a vb-döntő résztvevője (1958). Londonban az „évszázad mérkőzésén”, az angol válogatottat 6:3-ra legyőző magyar csapat tagja (1953. nov. 25.) és a visszavágónak tekintett mérkőzésen is játszott (1954. máj. 23.: Magyarország–Anglia 7:1). Európa-kupa győztes (1953); ötszörös magyar bajnok (1949/50, 1950, 1952, 1954, 1955). Összesen 447 bajnoki mérkőzésen (1943–1962: 33 gól) és két nemzetközi kupamérkőzésen szerepelt (1956). Az egyetlen magyar labdarúgó, aki több mint 100-szoros válogatott (1947. aug. 17.–1962. ápr. 18: 101-szeres válogatott, 11 gól), az 1. Aranylabda-szavazáson a 6. (1956). A Budapesti Honvéd labdarúgó-szakosztályának vezetője (1974–1975); közben egy mérkőzésen a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya is (Bécsben, 1974. szept. 28.-án Ausztria ellen), a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) szakfelügyelője (1976–1978).
(A kép forrása: csak.taccs.hu)