Nemzeti Sírhely

 

Apja korai halála után a család Bécsben telepedett le, ahol felvilágosult szellemben nevelkedett: franciául és angolul tanult. Bécsben a Brunszvik-család kapcsolatba került Ludwig van Beethovennel, aki elvállalta Teréz zongoratanítását. Terézről – aki sohasem ment férjhez – korábban sokáig úgy vélekedtek, hogy ő lehet a “halhatatlan kedves”, az újabb kutatások azonban azt valószínűsítik, hogy húga, Jozefin volt az. Az 1800-as évek elejétől gyakran foglalkozott szegény, szerencsétlen sorsú gyermekek nevelésével. 1808-ban felkereste Yverdonban Johann Heinrich Pestalozzit, a világhírű svájci pedagógust. A Svájcban eltöltött 48 nap után határozta el, hogy Pestalozzi nevelési módszerét Magyarországon is népszerűsíteni fogja. Kezdetben testvérei gyermekeit kezdte el tanítani, de már 1810-ben megpróbálkozott a gyermekvédelem magyarországi szervezésével. Írásaiban gyermekgondozói pályára buzdított, a férfiakat a köz javára végzendő munkákra szólította fel. Az 1810-es évektől, a nagy éhínségek után már próbálkozott “foglalkoztatók” felállításával kisgyermekek számára, majd levelezésbe kezdett Joseph Wertheimerrel az óvodapedagógiai német úttörőjével. Wertheimer fordította le németre az angol Samuel Wilderspin Infant Education című művét (1826). Ez a német fordítás jutott el Brunszvik Terézhez, s a kötet elolvasása után vette fel a kapcsolatot Wertheimerrel.

Közép-Európa első óvodáját 1828. jún. 1-jén Budán, Brunszvik Teréz saját házában, a krisztinavárosi Mikó utcában hozta létre (Angyalkert néven, ahol a tanítás nyelve még a német volt). Rögtön az elsőt még kettő követte Budán: a Várban és a Vízivárosban. Az első óvodában negyven gyermek tanult (2-től 6 éves korig). A gyermekek hetente 48 órát töltöttek el itt, olvasást, írást és számolást is tanultak, s az óvoda életéből nem hiányoztak a tornagyakorlatok és a játék sem. A kisdedek délben abbahagyták a foglalkozást, mert mindenki otthon ebédelt. Az ilyen óvodák, nagyon hasonlítottak az első iskolákhoz is. Egy alapvető különbség azonban mégis volt a két intézmény között: az iskolák oktatóintézetek voltak, az Angyalkert, valamint az ennek a mintájára létesült kisdedóvók foglalkoztatók. Az első pest-budai óvodák egy-egy arisztokrata hölgy adományából létesültek; folyamatos ellátásuk érdekében Brunszvik Teréz széles köröket igyekezett megmozgatni (ő maga 11 további óvodát létesített). Elsősorban az ő kezdeményezésére alakult meg a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesület. Ennek is köszönhetően 1848-ban már 77 óvoda működött Magyarországon. A később létesült óvodákban már a kicsinyekre 1-1 lelki, pedagógusi, orvosi “felvigyázó” is őrködött, de Brunszvik Teréz igyekezett a nevelői munkába a gyermekek édesanyját is bevonni. Az első óvodák megnyitásával egyidőben előkészületeket tett az óvodai nevelők képzésére, valamint a már működő nevelők továbbképzésére is. A továbbképzéseket Brunszvik maga irányította: a feljegyzések szerint hétfő délutánonként “összejöveteleket” tartott, ahol a tanítóknak a szükséges aktuális jelentésekkel együtt kellett megjelenniük.